A következő címkéjű bejegyzések mutatása: hitem. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: hitem. Összes bejegyzés megjelenítése

2020. március 11., szerda

lánynap

Bölönbe hívtak lánynapra előadást tartani, a téma az önértékelés és mások véleményének kezelése volt. Oda menni mindig jó, a szervezők (Grétiék) és a környezet miatt: A Borvizek Útja egyik állomása a helyszín, festői környezet, szabadidős központ, fürdési meg sportolási lehetőségekkel, barátságos nagy terekkel, ahol mindent meg lehet oldani: közös éneklést, körbeülést, beszélgetést, stb. (Egyszer ki kell béreljük a gyülisek egy közösségi napra, nem drága.) 
Elég vegyes volt a hallgatóság, úgyhogy kihívás volt beszélni nekik: kistinik, meg akár érettségi előtt levő nagy lányok is mosolyogtak velem szemben. 
Az évek múlásával -érdekes?:P- de az is változik, mi vesz el több energiát: a felkészülés, az utazás vagy az előadás... 
találtam készülés közben két vagány idézetet/gondolatot, amit beépítettem az előadásba:
1.
Az Atyánál befogadásra leltünk, 
A Fiú életével és áldozatával mutatta meg értékünk, 
a Lélek pedig alkalmassá tesz mindarra, amit a mi dolgunk elvégezni. (Vagyok-e valaki c. könyv)
2.
Nem enegedem meg senkinek, hogy sáros cipővel mászkáljon a fejemben. (Mahatma Gandhi - szabad fordítás)

A nap végén beszélgettünk kicsit a szervezőkkel az ilyen rendezvények hasznosságáról. Azt mondtam, annakidején nekem hihetetlenül sokat adott egy ehhez hasonló konferencia. Ott hallottam először arról, hogyan lehet helyesen értékelni magunkat, hogyan viszonyuljak magamhoz és másokhoz, hogyan építhetem be a hitemből fakadó igazságokat az énképembe, s annak a napnak a hangulata, öröme, elfogadása új pályára állított. Akkor is, most is hálás vagyok azért, amit ott kaptam. S nagyon boldog lennék, ha ugyanígy beszélnének évek múltán erről a szombatról azok a lányok, akikkel együtt voltunk. :)

2011. június 30., csütörtök

nagyon kiváltságos időket éltem

meg mostanában: folyamatosan az volt a fejemben miközben jártam-keltem, hogy Isten mosolyog. vagy, Hogy ilyen az, amikor Isten mosolyog. Ezért, amazért, vagy csak úgy, mert tetszik neki valami, amit lát, hall. Elég nehéz ezt megmagyarázni, de olyan határozottan ez volt az érzésem, hogy csak le kellett ezt írjam, majd tudjam visszaolvasni,- amikor nem érzem, nem gondolom.

Olvastam (vagy újraolvastam) könyveket, amelyek úgy érzem, nyitottak a szememen. Örülök neki. most is olvasok, egyszerre több könyv is van az ágyam mellett. és szeretnék olvasni vmit Chestertontól.

pakolunk. megyünk, jövünk, megint megyünk. közben vinnem kell a tanulnivalómat is magammal, mert ismét versenyvizsga réme közeleg. július 13.

nem várom már, hogy velem másként bánjanak a tanügyben. nem tudom, miért háborogtam eddig... nem vagyok én sem különb, mint az a sok sorstárs, aki ugyanazokat a megaláztatásokat kell elszenvedje évente - kétévente...

kb ez van mostanában.
ja, és vmi nagyon fonotos: azon igyekszem, hogy ne kiabáljak. akkor sem, ha úgy érzem, nincs más eszközöm és muszáj és megérdemelnék. piszokul nehéz. és néha még kiabálás jön ki a torkomon, legalábbis olyasféle. de hála az Úrnak kopik a hangerő és már nem gondolom, hogy jól teszem. s nemsokára nem teszem?...

2011. április 20., szerda

a miniszter és én

elmúlt hétvégén úgy történt, h dolgom akadt Bukarestben. Gyorstalpaló stílusban fordítottunk érettségi tételeket (előtte aláírtam, h semmilyen információval nem szolgálok :P úgyhogy hagyjatok békén) de azért megengedték, h ebédeljünk. Kicsi menzára vittek, egy félreeső asztalnál leültünk két kollégával s eszegettünk. még egy asztal volt a kis teremben, oda két úr ült be, pulcsisan, lazán. románul beszélgettek, hát annál jobban nem érdekeltek. épp elköltöttük szerény ebédünket, amikor tájékozottabb férfikollégánk megkérdi, h tudjuk-e, ki ebédel velünk? mi nem. hát Funeriu, az oktatásügyi miniszterünk.
már egy éve ő az - kemény idő- éppenséggel tudhatnánk.
már csak azért is, mert legalább adhatnánk neki egy autogramot emlékbe a jókívánságok mellé....

mondjuk, ő sem tudta, kivel ebédel. és őt sem érdekelte különösebben.

aztán vasárnap- lévén virágvasárnap- hirtelen bevillant, hogy Jézus bevonulásakor a legtöbben nem tudták, ki ő. hallottak róla, talán a nevét is megjegyezték, de nem ismerték.
s nem változott sok néhány ezer éve sem. a személyes bevonódás, ismeretség lényeges egy kapcsolatban. Tárgyi tudás, információk nem üdvözítenek. csak a személy teheti meg, és ehhez kell a személyes bevonódás, ismeretség.

miniszterem, nem ismerem, nincs vége a világnak.
Jézussal kapcsolatban azonban egy hasonló hiba végzetes, ha vége a világ(om)nak.
na de őt ismerem. és ő nem csak egy ideig miniszter, hanem nagy király, örökre. sőt, mindörökre.


2011. január 9., vasárnap

néhány sz

mások imáját hallgatva sokat tanulok.
ma egy hete is tanultam:" ...a hívő élet nem szereplés, nem színészkedés, nem szerencsétlenkedés, nem szegénység. inkább szolgálat, szeretet, szentség."

imádkozás közben néha eszembe jut az a film, h Hegedűs a háztetőn - pontosabban egy monológrészlet. "ahogy az Írás mondja... :D :D Neked mondom, Uram, mit mond az Írás?"

mert van olyan, aki mintha imádkozás közben az Úrnak prédikálna...

és van, aki imádságával is prédikál.

ez utóbbit igazán szeretem. mert úgy érzem, ilyenkor nem is akar prédikálni, de a szavaknak olyan mélységük van, és az őszinteség kisüt belőlük, hogy néha azt gondolom, bárcsak...

2010. december 9., csütörtök

karácsonyról sms-ben

Megpróbáltam

a karácsonyi történetet a mi kommunikációs eszközeink igénybevételével
elképzelni. Csak sms, messenger meg közösségi portálon kitett fotók és
kommentek. Nézzük meg, milyen is lenne napjainkban ez a történet!


Mária ír egy sms-t Józsefnek:
“Le tudnál jönni hozzánk ma este? Valami nagyon fontosat kellene megbeszéljek veled!”

József: “este 7-kor jó lesz?”
Mária: “ok. várlak.”

A megbeszélés után József teljesen kiakad. Kiábrándult, csalódott, dühös,
nem tudja elhinni amit Mária “be akar neki adni”!! Éjszaka ír egy utolsó sms-t:
“Köztünk mindennek vége.”

Nem kap rá választ.

Néhány hónap után a csajok kezdik rebesgetni, hogy Mária terhes. A dolog annál
is gyanúsabb, mivel Mária elutazott egy nagynénjéhez falura. Aztán
hazajön és a találgatásnak vége. Valaki feltett az oldalára egy fotót
Máriáról. Rendesen látszik rajta, hogy gömbölyödik. És abban a
pillanatban megugrik az oldal nézettsége, gyűlnek a kommentek:

“Kiderült hát az igazság. Terhes a kis szentike.”
“Tényleg, ki gondolta volna, hogy pont ő...”
“Tudja valaki, hogy József mit szólt hozzá?”
“Elhagyta. Azt mondta, nem az övé”
“EZT NEM HISZEM EL!!!”
“Sztem bátor csaj. Mások ilyenkor “megoldják” a bajt. Elmennek a dokihoz, és kész.”
“Na ja, de az egész jövőjét tönkretette.”

József küld egy sms-t Máriának:
“Szia, találkozhatnánk? Történt valami, aminek örülni fogsz.”

“Rendben. Ebéd után tudnék 3 fele.”
“ 3-kor várlak a mi helyünkön.”
“Ott leszek.”

Gyors eljegyzés, esküvő szűk családi körben.
Aztán
a szülés... beindul miközben úton vannak egy idegen városba, fájdalmak
már útközben, nincs biztosításuk olyan szegények, teljesen magukra
vannak maradva.


Kb így született meg Jézus. Nem egy leányálom, ugye?

Belegondoltál valaha, hogy Jézus születése egy fiatal, valószinüleg tizenéves lánynak
mit jelentett? Hogy mit vállalt be Mária, amikor azt válaszolta az
angyalnak: “legyen úgy, ahogy mondtad”? Hogy József úgy kellett lássa
szerelmét és mennyi kétségen ment át, míg döntött?

Amikor
Mária megértette Isten rá vonatkozó akaratát, igent mondott, mert hitt.
Józsefet is Isten győzte meg. Aztán minden úgy lett, ahogy az angyal
elmondta. De az elmondás és az átélés között nagy a különbség!

Néha az élet nem az, aminek látszik. Hogy hiszel-e, a te döntésed. A te csodád is csak a hit útján jöhet!

2010. november 8., hétfő

válasz

vasárnap délben megmásztam egy dombot, átmentem egy mocsaras helyen a tehenek nyomán, csak azért is. pedig tudtam, vissza is kell jönni majd, kb ugyanott.
velem volt a bibliám , szépen sütött a nap, leültem, olvastam, gondolkodtam. (el ne ájuljon senki, ha én ilyet csinálok egyedül, az menekülés... magam elől, magamban, Hozzá. )
aztán azt kérdeztem az Úrtól, mi az igazság: a hívőséget belülről, szeretetből kell megélni, csak úgy, természetességgel, ahogy jön, vagy pedig csakis önmegtagadással, erős akarattal, kitartással, mindennapos tervvel, mint ahogy azt pl. egyik-másik szerzetes teszi, fél 5kor kelve, két órát imádkozva, vagy pl. ahogy E. Eliott írja egyik nagyon racionális és kemény könyvében amelyikben éppen a nyugati punnyadó emberek keresztyénségét ostorozza - vagy lerántja róla a leplet.

hogy lehet úgy szeretni és mélységekre jutni az Úrral való kapcsolatban, hogy közben nem teher, feladat, vallásos elvárás, akár a sajátom?

aztán gondoltam magamban: hogy fogsz erre nekem válaszolni? (nem mintha nem tudna, hanem mintha nem lennék olyan könnyen értő)

s láttam az orrom előtt egy aprócska pókot. láthatatlan szálon kapaszkodott és haladt előre . A szál biztosan megvolt, mert azon kapaszkodott, és a célját is láttam kétség nélkül. el is érte.

és azt mondta az Úr: így. ez a kapaszkodás abba a szálba, így haladni - ez a természetes. állandóan kapaszkodik, folyamatosan halad, s cseppet sem bánja, hogy ott a szál.

2010. július 20., kedd

Hear the Call of the Kingdom

ha szabad ilyet mondani, jó ideje szerelmes vagyok a zenéjükbe. Annyiban hasonlít a Michael Card-éra, hogy mély szövegek, mégis egyszerűek, bennüka megváltás kegyelme, öröme. Természetesen az előadás módja, az előadók személyes beleélése is magával ragadó. Őszinte, hiteles.
lenne ilyen nálunk is a dicséret, de boldog lennék.
Uram, legalább egy billentyűst küldjél!
ha

2010. július 15., csütörtök

válaszok

Babót -bocsánat, Bálintot- nevelni folyamatos kihívás, és folyamatos mulatság, folyamatos tréning. Mert nagyon hamar megtanul és alkamaz minden általunk bevetett cselt, trükköt, manipulatív eszközt. Ugyanakkor csupán azzal, hogy beszél, rengetegszer mosolyt csal az arcunkra. néha még a tietekre is, ugye? na kérem.
A kihívás pedig azért, mert kérdez, és nagyokat kérdez. Odafigyel temetésen a prédikációra, és lereagálja. (Dédi tata temetésére mentünk, és mivel hetek óta foglalkoztatja a halál és a temetők , gondoltam, jobb ha viszem, mint ha nem. ) Pl. temetik tatát, és ő megjegyzi (ölemben van, mert én tudom, hogy fél többek között attól, nehogy ... ki sem írom) anya, ez nem örök élet. Beszélgetéseinkben gyakran előhozza az élet és halál kérdését, a menyországot, öröklétet. Persze sokszor csak keresem a szavakat, amelyek segíthetnek neki megérteni belőle valamit. Szavakat, amelyek oszlatják a halálfélelmet, a visszafordíthatatlantól való félelmet. Örök élet - másként, máshol - egyelőre nem tetszik neki az ötlet.
Most is a hazaúton azt mondja, hogy ő nem akar láthatatlan testet a menyországban. Mondom, hogy semmi gond, a Jó Istennek elmondja kívánságát, és mivel ő szereti, teljesíteni fogja kérését. Erre azt kérdi a kicsi, hogy tudja majd ezt megmondani Istennek, ha egyszer nem tud beszélni? Miért ne tudna? Mert ha meghal, már nem tud beszélni a szája... Aztán látni a megkönnyebbülést az arcán, szemén, amint rávezetjük, hogy az Úr ismeri gondolatait, és mivel ő mindent, hall, most már tudja, hogy ő mit szeretne. Isten hallja, amit én itt mondok a kocsiban? Igen. Akkor jó, amert akkor már tudja, mit szeretnék :)

milyen nagy dolog, ha valaki nem csak megnyugtatni akarja gyerekét és ezért mesél neki a menyországról, hanem úgy is gondolja. Én hiszem is, amit mondok neki Isten jóságáról, az örök életről, a másféle életről, a könnyek hiányáról. Új dimenzió...
a nagyobb fiúk természetesen bekapcsolódnak (vagy ők kezdik ) a beszélgetésbe, elmerülünk a titkok világában, beszélünk az észlelés határairól és az emberi lét korlátairól. Arról, hogy mi a kapcsolat az anyag, a mozgás, a fény és a látás között. Ez fizika, majd tanuljátok... Babó meg azt mondja szomorúan, hogy ő sajnos nem érti a fizikát és a hozzá tartozó szavakat...

szóval keressük a válaszokat, beleütközünk saját korlátainkba, imádkozunk, és hiszünk. kongruencia... amikor a felnőtt hű ahhoz, amit mond...

2010. április 14., szerda

azzal maradsz...

ez most egy húsvét utáni reflexió lesz, (hosszú i nélkül) mert mindig csak a a gondolat virága bomlott ki, de nem jutottam el a gyökérig, és nem akarom elfelejteni.

A papok, illetve az emmausba igyekvő tanitványok viselkedésén reflektáltam. Miért tették, amit tettek?
Papok: (vezető funkcióban levők)
---meg kell ölni Jézust! ... ha kell, Lázárt is megöljük!... húsvétig legyen meg!... Pilátust majd sarokba szoritjuk! ... szállj le a keresztről, akkor hinni fogunk!... feltámadt? nem baj, majd egyet hazudunk!...
vajon milyen kellett volna legyen az a Krisztus, akit ők elfogadnak? Akinek követésére beállnak?
- szerintem olyan aki hagyja, hogy továbbra is ők vezessenek, és megengedné, hogy használják az ő hatalmát, fegyvereit, erejét, tekintélyét, hogy olyan dicsőséges országot hozzanak létre... amiben még ők sem hittek, hogy megvalósulhat.
- azt hiszem, annyi tudással, ismerettel amennyi nekik volt, felmérték, mi következik abból, ha "véletlenül" tévednek. Vállalták a kockázatot. vesztettek. Mert a büszkeségüket választották. Azzal maradtak, miközben tudták, hogy örökre elszúrták.
Most kezdem érteni mit jelent, hogy a büszkeség megvakit. Ők nem futnak ellenőrizni, vajon nem hallucináltak-e a katonák... nem volt szükségük arra, mint Tamásnak, hogy lássanak, tapintsanak. Vagy ellenkezőleg: nem kockáztatták, hogy szembemenjenek vele?
Őrizni a látszatot egy életen át. büszkeségből. és rothadni belülről... rettegni attól, ami következik

a büszkeség nem jó ló, nem érdemes rá tenni. bár messze visz :(

az emmausba igyekvő tanitványoknak lehet, hogy elegük lett az egészből. mennyi csalódást bir elviselni egy ember? ők úgy gondolták, ennél többet már nem, menni kell Jeruzsálemből. ha a többiek maradnak, maradjanak, de amit az asszonyok mondanak, több a soknál.
Van olyan - nem is kevés (és nem mondom, h ez rossz lenne)- aki nagy csalódás után elmegy a helyszinről, hogy a veszteséget ne juttassa eszébe minden apróság, utcasarok, ember... átgondolni, számot vetni, hogyan tovább, van-e tovább... rendet tenni a gondolatokban. Ezúttal Jézus az, aki rendet tesz a gondolatokban. beilleszti a hiányzó darabokat, és a történelem nem új szinben tűnik fel - ez egy másik történelem. Amit ők hittek, az nem is létezett. ami van... az jóval több az álmaiknál.

az egyik legeslegjobb dolog - nekem , most- az, hogy Jézust nem egy szófordulatról, hangsúlyról ismerik fel (pl. ó, ti balgák!). Megtört kezével megtöri a kenyeret és hálát ad. a kenyér megtörése, a hálaadás érte - ismerős volt. a kéz pedig összetéveszthetetlen.
a tanitványok hittek, Jézusban hittek, de nem ragaszkodtak saját elképzelésükhöz. Jézushoz ragaszkodtak.
Jézus mellett is lehet az ember nagy tévedésben - bizonyos dolgokat, elképzeléseket, terveket illetően. ha a büszkeség helyhez köt... nincs találkozás
a büszkeség élete az ember halála

2010. március 2., kedd

amit megértek

Gyergyóban, az imaházban hallottam:

két hívő beszélget:
"- engem úgy zavar, hogy olyan sokat nem értek a Bibliából!
-Igen? Engem mindig az zavar, amit megértek...!

2009. december 21., hétfő

Hála és hála

Péter jobban van. ma már vidáman ébredt, és benne maradt az a csepp, amit belekönyörögtem. Köszönöm, hogy imádkoztatok ti is velünk, értünk, meghallgatott az Úr!
Ma délutánra a specifikus tünetek kimaradtak (szédülés, látászavar, reflexek, tudatosság zavara, hányinger, stb), a doktornő is megnyugodott, én is. Péterke is...

gondolhatjátok, milyen hálás vagyok. ti csak gondoljátok... én viszont érzem is, és mondom is :D
jó velünk az Úr!

"szeretem az Urat, mert meghallgatja esedezéseim szavát..."

de nem csak ezért szeretem az Urat. millió okot adott rá. például a karácsonyt...

2009. december 14., hétfő

hosszú advent

nem annyira friss ez az üzenet, hogy égessen, de valahogy belém égett. azért idei, adventi.

Erzsébet adventje, várakozása jut mindegyre az eszembe.
Egy életen át várt rá, hogy gyermeke legyen. Nem lett. Pedig igaz volt az Úr előtt (talán igy fogalmaz a biblia), férje pap... a zsidó kultúrában- ahol bélyeg volt a gyermektelenség - a fájdalom, üresség szégyennel vegyülhetett benne. Majd megadás, beletörődés.
nem hinném, hogy erzsébet megúszta volna miértek, lázadás, elkeseredés, harag nélkül a gyeremektelenségét. miért nekem nem? másnak miért igen? tényleg baj van velem? Isten adhatna, de nem ad... a szomszédasszonyoknak igazuk lehet...

ha valakinek sokszor mondják, hogy nem ér semmit, egy idő után elhiszi. ha Isten jutalomként adja a gyermeket, akkor őt bünteti... baj van vele. nem kell feltétlenül tudja az ember mi a baj, sőt, annál rosszabb a dolog, minél megfoghatatlanabb annak oka.

sztem így öregedett meg Erzsébet, azzal az érzéssel, hogy Isten őt nem tartja érdemesnek arra, hogy gyermeke legyen. mert ő kevesebb mint a többi nő...
és akkor hazajön a férj némán a templomból, és valahogy tudtára adja, hogy az Isten most fog adni nekik gyereket. Most. Amikor már rég nincs menstruáció, amikor öreg, amikor tényleg nem tudja, mit kell egy gyerekkel csinálni...

és akkor valóban terhes lesz. reggeli rosszullétek, étvágytalanság, kívánás...
és érzi a magzat növekedését, és kerekedik a teste - amiről azt hitte, már csak csúnyulni fog,- figyeli, mikor mozdul meg először...

és öt hónapra elbújik a világ szeme elől. attól fogva, hogy terhes marad, eltűnik.
Ugye, ha muszáj, meg lehet csinálni. ki lehet kapcsolni akár az egész világot. nem csak két-három napra. (a ma emberének ez szinte lehetetlen. egy-két hét még megoldható, de azután menni kell. the show must go on...hogy vagy? jól. ..)
a belső történések fontosabbak, mint a külsők. erzsébet ezt tudja. van ideje önmagára, hogy egyenesbe jöjjön, és rendet tegyen lelkében, és mindent átértékeljen.
erzsébet, adventje alatt megtalálta azt az Istent, akire a szíve vágyott. aki szereti es aki azt mondja, hogy nem kevesebb a többi nőnél, hanem több. hogy különleges, és az eddigi egész várakozás és elutasítás céllal volt. másképp nem lenne nyilvánvaló, hogy ami történik, aki készülődik erre a világra tényleg különleges.

meg kell emészteni ezt a nagy másságot, és rá kell jönni, hogy élete előjelet cserél: nem büntetett, nem elutasitott, hanem kiválasztott, áldott

ez a terhesség megváltoztatja Erzsébetnek nem csak a jelenét, nem csak azt, ahogy elképzelte a jövőt, de átírja a múltját is. senkinek nem volt igaza, aki bántotta...

öt hónap csend és
csendesség

...és a gyermek megtelt Szentlélekkel még anyja méhében

mennyi minden múlik rajtunk adventben. mennyit változhatunk adventben.
mekkorát változhat a perspektívánk a várakozás ideje alatt


2009. november 2., hétfő

knowin you`ll be there...

kicsit amerikásnak tartottam ezt a dalt (persze, h gaithersék is éneklik). tegnap mégis úgy gondoltam, hogy nem annyira.

minden szentek napja.

az tény, hogy ma már nem lehet úgy gondolni a mennyre, hogy ne kapcsoljam össze anyával, hogy ő már ott van...

knowin` you`ll be there
makes it easy to go Home


ez a minden szentek napja más volt a tavalyinál. nem szúrt és nem égetett, nem mintha megszoktam volna a hiányt,

inkább csak fölfelé néztem.

2009. október 20., kedd

remény

szombaton egy csendesnapon voltam. a délutáni prédikáció egy mondata megörökítést kíván:
akármivel kötözte meg az embert a gonosz, akármilyen rövid pórázon tartja, ez a póráz mindig elér Jézusig. abban nem tudja megakadályozni, hogy segítséget kérjen, hogy akarjon szabadulni. Jézus pedig : Szabadító :D

2009. április 11., szombat

húsvéti




gyerekklubra készültem. miért van az, hogy az elképzelés messze meghaladja a valóságot?
Szóval a gyerekek nagyon ügyesek voltak - az első 15 percben. Azután minden igyekezetem ellenére ezt a teljesítményt nem tudtam megismételni velük, csak nagyon rövid időkre.
Mégis remélem, hogy az elmondottakból valami megragadt bennük. Holnap - ha nem felejtek el fényképcsinálót vinni magammal-, teszek fel néhány kézimunkás képet. a végeredményen szerencsére nem hallatszik a zaj és nem látszik az összevisszaság, ami az alkotás része volt.

ez a húsvét teljesen nyuszitlan lett, és úgy örülök neki! Báránykás lett. Beeee! :D

Jó nekem! mert hiszem, hogy Jézus feltámadt. mert a húsvét csupa öröm és hála. és van itthon békesség.
ez pedig itt a báránysült, amivel eddig nem dicsekedtem...

2009. március 17., kedd

zsoltárok

ajándékot akartam venni valakinek, úgy döntöttem, könyv lesz - és elmentem a megfelelő boltba. Vettem 4 könyvet. Nem tudtam eldönteni, melyik legyen az ajándék. Majd megveszem az ötödiket... ígérem magamnak.
Többek között vettem egy Gyökössy könyvet, ezúttal a zsoltárokról. Mert ezeket olvasgatom, és néha -gyakran olyan idegennek tűnnek. a sok ellenség, meg vesszenek el, meg ilyenek - közben meg az én imáimat nem tudom rendesen szavakba bújtatni. Néha arra gondolok, vajon Isten nem unja ugyanazt a litániát? és nem az üdvözlégyre gondolok, hanem az áldd meg ezt, azt, erre kérlek, arra kérlek... sorolom a dolgokat, mind fontosak, és a közbenjárás nem erősségem (az ima úgy egészében nem az) és hiányzik a beszélgetés, a jelenlét, a csend, a válasz, az elmélyülés. Úgyhogy megvettem ezt a könyvet is, hátha lefordítja nekem a zsoltárokat, vagy tanít valamit.
de nem imádkozik helyettem ez se.
a kínlódást már látom, itt sem fogom tudni kikerülni.

2009. február 28., szombat

mit is mondhatnék?

egy ilyen hét után az Úrnak? keresem a szavakat, és nem jönnek. pedig más nem tud átmosni, feltölteni.

olvasom evódia legutóbbi bejegyzéseit és megszégyenít a tűz, ami benne van, ami bennem most nincs. tűz? inkább szeretet.

mit is mondhatnék, mit is mondhatnék, ami átvágná a gátat -

2009. február 13., péntek

ezt nehezebb megírni,

ezért később kerül ide, pedig hamarabb történt. De fontos.

szerdán volt itt a gyülinkben a fiatal asszonyoknak egy (első) közös alkalmunk, amit azzal a céllal indítottunk Iruval az élen, hogy gyakoroljuk a közösséget, és valamilyen úton-módon "felrázzuk" azokat akiket lehet a lelki szunyálásból. Nem amolyan felsőbbrendűségi érzésektől hajtva, hanem azért, mert minden más módszerünk csütörtököt mondott (a csütörtök nem jó nap ilyesmire, ezért is tartjuk szerdán :)).
Közben hiányzik az, ami volt - a közösség érzése, a biztos tudat, hogy a másikat érdekli, "mi a fene történik velem" - hogy idézzek. Nekem is hiányzik.
Istentiszteleteken ha az ember lánya éneklést vezet elölről, sokat lát... a változást is, bármely irányba lenne az.

Szóval már az első alkalom olyan volt, hogy fél ötkor kezdtünk, és 8-ra értünk haza. A gyümölcskoktél elkészítése nem kerül ennyi időbe három nőnek :D és a megevése sem :D

Azt tapasztaltam, hogy Nagy szükségek vannak, ÉGETŐ, fájó gondok. Hálás vagyok az Úrnak, hogy nekem a házasságban nem kellett - és remélem nem is kell soha- ilyen mélységeket megjárnom. És azt is tapasztalom, hogy ilyenkor nincs emberi megoldás, és az idő sem segít, "nem erővel, és nem hatalommal, hanem az Én Lelkemmel - ezt mondja a Seregek Ura". hisz milyen erőm van a másik férje felett? milyen hatalom tudná észhez téríteni azt, akit az ördög úgy elvakított? csak az Isten. Hiszen már megtette egyszer.

tudjátok, hogy a gyüliben elkezdtünk imádkozni és böjtölni is egymásért. Azóta mintha tombolna a gonosz... mert a végét járja?! Azért imádkozunk, hogy Isten avatkozzon közbe, és megkérlek titeket, hogy ha tehetitek, segítsetek nekünk ebben!

Az asszonyokkal jövő hónapban találkozunk újra ebben a felállásban - és azért imádkozunk, hogy az ötödik nő is érezze fontosnak, hogy közénk jöjjön.
Én reménységgel és hittel a szívemben nézek elébe. Hisz olyan Istenünk van, akinek semmi sem lehetetlen.

2009. január 28., szerda

utánozás

néha megkísért, hogy leutánozzak másokat. nem annyira a hétköznapi életben, munkában, mint a hétköznapi "misszióban", a lelki munkában. Mintha az ő sikerük az én sikerem garanciája is lenne.
miközben persze én nem sikerre hívattam el...

alattomos dolog ez. nézni, hasonlítgatni, számítgatni h. mi lenne ha...

ezért (is) jó volt most azt olvasni, hogy a Bibliában a sietséget igen ritkán hagyja jóvá az Isten. (ritka ellenpélda: amikor a tékozló fiú apja siet a fiú elé, siet megbocsátani. mert így siet az Isten is megbocsátani a tékozló lányoknak-fiaknak)
ezt írja: "életünk valódi tevékenysége nem a magunk csinálta misszió lázas sietségében áll, hanem az Isten vezérelte aktivitásban, amit az Úrra való nyugodt várakozás erősít meg." William Mac Donald

Nálunk a gyüliben most már lassan egy évnél is több, hogy nincs pásztor, és már nagyon kellene. Ott tartunk, hogy keddenként imádkozunk és böjtölünk azért, hogy Isten valamiképpen mutassa meg, hogyan és főleg kivel tovább. és úgy tűnik, Isten kivár. ráér megvárni, míg elnyugszunk minden ötletünkkel együtt az Ő ölében, és nagyon akarjuk tudni, Ő mit akar. Remélem, képesek vagyunk rá így gyülekezetként is. "az Úrra való nyugodt várakozás"...?!

2009. január 6., kedd

Az újévi döntése

Ez év eddig legfontosabb felfedezése nálam hit dógában az volt, hogy Ezsdrásnál újévi döntés volt, hogy visszamegy Izraelbe.
Babiloni fogság 70 év- ezt még mielőtt elkezdődött volna, Jeremiás megjövendölte a zsidóknak. Mert a büntetés ideje alatt is kell a remény! egyes számú tanulság.
aztán Ezsdrás valószinüleg a fogság ideje alatt született. Idegen földön volt őszintén hívő ember, a fogság ellenére - vagy épp amiatt?- és hite valamint tudományos fokozatai révén :) hírnévre, sőt pozícióra tett szert a perzsa udvarban. Érdekes volt nekem, hogy a perzsa uralkodók egytől egyig nagy tisztelettel beszéltek a Menny Istenéről- a zsidók- a legyőzött, fogságba hurcolt nép Istenéről és nagyon igyekeznek tisztelni Őt, ahogy kell, döntéseik meghozatalában ez az istenfélelem szerepet játszott. (Mint ahogy ez Isten megismerésében szerepe volt gondolom Dánielnek és még néhány karakteres, igazán hívő zsidónak is, aki megtanulta a leckét). Hit és cselekvés dolgában nem a pozíció és nem is a körülmény számít, egyedül a hívő ember. kettes számú tanulság.
Meglehet, hogy Ezsdrás még fiatal volt, amikor "az első rend" zsidó hazatelepült, Dárius rendeletének megjelenése után. az ő ideje még nem jött el akkor. De egy év végi számadás után, az újév küszöbén (hogy használjak egy igazán szónoki, szinpadias szófordulatot) olyan döntést hoz, ami megváltoztatja életét. ez nem egy olyan újévi fogadalom volt, amit évente meg kellett hozzon... az év első hónapjának első napján, Ezsdrás eldöntötte, Babilóniából visszamegy Izraelbe, ősei földjére. Mert a médek és perzsák törvénye vissza nem vonható, és rá is érvényes - még akkor is, ha évekkel ezelőtt adták ki, és ha le is késte az első vonatot. Ha újévi fogadalma teljesítéséhez ez kell, majd ő lesz a második járatnál a mozdony! És lett. Mit döntött ő akkor el? Hogy hallgat a szívére, hogy engedelmeskedik a haza hívó szavának? Nem. Döntése arról szólt, hogy ő is részese akar lenni az ígéret beteljesedésének.
Isten Isten, az ő szavának hitele nem múlik az egyes ember döntésén. amit Jeremiás megjövendölt, az beteljesedett. Kevesen, tényleg csak a nagy népnek kis maradéka tért vissza, de ők lettek a mag. ezt jelenti, ha valaki benne van az ígéretben? hogy mag lesz belőle? hogy a jövő rajta is múlik majd? hogy teremni fog? Hármas számú tanulság: az én döntésem, hogy beteljesednek-e rajtam is Isten ígéretei!
Mindenkinek eljön az ideje. És mindenki dönt (akkor is, ha nem dönt).
az a hazatérés, amelyben Ezsdrásnak része volt, olyan volt, ahogy a román mondja: "ca la carte" - amint az meg van írva a nagykönyvben. Ebben az esetben tényleg a Nagykönyvben.
És voltak néhányan, akik soha nem tértek volna haza, ha nincs Ezsdrás, hogy előszedje őket. Mert negyedik tanulság: vannak, akiket noszogatni kell. és ötödik tanulság: az ígéret örökösei nem mennek egyedül, mégha úgy is indultak neki, hogy: akkor is megyek, ha egyedül kell menjek.

látogatók 2009 jan 28-tól


View My Stats