A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Istenem. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Istenem. Összes bejegyzés megjelenítése

2011. december 2., péntek

vannak napok,

amikor teljesen érthetetlen módon, azt gondolom, talán jobb lett volna, ha elmegyek munkába a szabadnapon is, mert az könnyebb, mint három sráccal egész nap otthon lenni. Gyalázatos egy gondolat, elismerem.
Az ilyen napokon naívan azt is gondolom, hogy ha nem járnék dolgozni, úgy nézne ki a lakás, ahogy szeretném. Komolyan, olyan dolgokra ragdtat el a képzeletem, hogy kibérelek egy rasketálógépet, és egy délelőtt alatt rendbeszedem a bordóra festett, kopott padlót. miközben azt sem tudom, hogy is néz ki manapság egy ilyen gép. De annyi akarat szorulna belém, h megcsinálnám, meg én! Az ilyen gondolatok persze a nap első felében jutnak eszembe...
nagy butaság részemről azt gondolni, hogy a szép padló boldoggá tenne.
mégis megcsinálnám...
utána szépen lelakkoznám. Szeretem a festékek, lakkok illatát.
vannak napok, amikor meg azt kívánom, bárcsak olyan lennék, amilyen még soha nem voltam. mondjuk tökéletes ... :) jézusi jellemmel, derűvel, bölcsességgel, szeretettel, időbeosztással.

vannak napok, amikor nyilvánvalóvá válik a pucér valóság: mennyire kell a mindennapi kegyelem.

2011. július 24., vasárnap

olvastuk

Marylin Laszlo könyvét, a Teljesíthető küldetést a gyerekekkel. bibliafordítóként dolgozott ez a magyar gyökerekkel rendelkező fiatal amerikai lány Pápua Új Guinea egyik falujában, - könyve ebbe a munkába enged bepillantást. És közben lelkesít, képzeletünknek szárnyakat ad, majd felnyitja szemünk látni azt, amink van, s hogy mekkora érték: a kezünkben levő biblia.
találtam egy fél órás videót is a neten - egy előadásrészletet ettől a nőtől, angol nyelven itt:

szép vasárnapot!

2010. november 8., hétfő

válasz

vasárnap délben megmásztam egy dombot, átmentem egy mocsaras helyen a tehenek nyomán, csak azért is. pedig tudtam, vissza is kell jönni majd, kb ugyanott.
velem volt a bibliám , szépen sütött a nap, leültem, olvastam, gondolkodtam. (el ne ájuljon senki, ha én ilyet csinálok egyedül, az menekülés... magam elől, magamban, Hozzá. )
aztán azt kérdeztem az Úrtól, mi az igazság: a hívőséget belülről, szeretetből kell megélni, csak úgy, természetességgel, ahogy jön, vagy pedig csakis önmegtagadással, erős akarattal, kitartással, mindennapos tervvel, mint ahogy azt pl. egyik-másik szerzetes teszi, fél 5kor kelve, két órát imádkozva, vagy pl. ahogy E. Eliott írja egyik nagyon racionális és kemény könyvében amelyikben éppen a nyugati punnyadó emberek keresztyénségét ostorozza - vagy lerántja róla a leplet.

hogy lehet úgy szeretni és mélységekre jutni az Úrral való kapcsolatban, hogy közben nem teher, feladat, vallásos elvárás, akár a sajátom?

aztán gondoltam magamban: hogy fogsz erre nekem válaszolni? (nem mintha nem tudna, hanem mintha nem lennék olyan könnyen értő)

s láttam az orrom előtt egy aprócska pókot. láthatatlan szálon kapaszkodott és haladt előre . A szál biztosan megvolt, mert azon kapaszkodott, és a célját is láttam kétség nélkül. el is érte.

és azt mondta az Úr: így. ez a kapaszkodás abba a szálba, így haladni - ez a természetes. állandóan kapaszkodik, folyamatosan halad, s cseppet sem bánja, hogy ott a szál.

2010. augusztus 12., csütörtök

kincsek Ézsaiásból:



"kelj fel, tündökölj, mert eljött világosságod, rád ragyogott az Úr dicsősége." 60,1
"a kevés is ezerré nő, a kicsiny is hatalmas néppé. Én, az Úr, rövid idő múlva megvalósítom ezt." 60,22
"ékes korona leszel az Úr kezében, királyi fejdísz Istened tenyerén" 62,3
"híresek lesznek utódaik a nemzetek közt" 61,9
"ti, akik az Urat emlékeztetitek, ne legyetek némák!ne engedjétek, hogy néma maradjon, amíg helyre nem állítja, és dicséretének helyévé nem teszi Jeruzsálemet a földön." 62,6-7
"miért engeded, Uram, hogy letévedjünk utaidról? miért engeded, hogy a szívünk kemény legyen, s ne féljen téged? fordulj szolgáidhoz..." 63,17
"találkozol azzal, aki örül, mert igazak tettei, utaidon jár és rád gondol." 64,4

2009. december 21., hétfő

Hála és hála

Péter jobban van. ma már vidáman ébredt, és benne maradt az a csepp, amit belekönyörögtem. Köszönöm, hogy imádkoztatok ti is velünk, értünk, meghallgatott az Úr!
Ma délutánra a specifikus tünetek kimaradtak (szédülés, látászavar, reflexek, tudatosság zavara, hányinger, stb), a doktornő is megnyugodott, én is. Péterke is...

gondolhatjátok, milyen hálás vagyok. ti csak gondoljátok... én viszont érzem is, és mondom is :D
jó velünk az Úr!

"szeretem az Urat, mert meghallgatja esedezéseim szavát..."

de nem csak ezért szeretem az Urat. millió okot adott rá. például a karácsonyt...

2009. szeptember 9., szerda

BB előre megmondta

hogy hálaadás lesz a vége :)
és így lett, bár akkor még nem gondoltam, hogy ez hosszú menet lesz.
a július úgy telt, hogy heti rendszerességgel kellett munka-ügyben tenni valamit: vagy igazolásért felmenni Kvárra, vagy beiratkozni, vagy nyelvvizsgára menni, vagy vizsgázni, vagy eredményt nézni, vagy nyilvános gyűlésre, ahol azután választani kell az üres helyek közül...
A vizsga elég jól ment - hála az Úrnak! - mégsem jöttek ki a számításaim(ink). Nagyjából az történt, hogy nem volt mit választani. Egy lett volna, azt elvitte valaki más, aki nagyobb jegyre írt. ezért következett a várakozó lista: tudtam, hogy egy kolléganőm valamikor augusztusban készül gyereknevelési szabadságra menni, reméltem, hogy meghirdetik a helyét. az igazsáfghoz azért hozzátartozik, hogy a remény mellett is elég rossz volt üres kézzel hazamenni a gyűlésről.

mégis, különleges volt megélni, hogy egy héten át minden nap célzottan beszél hozzám az Úr, ilyeneket: hogy ő, az én őrizőm, nem szunnyadt el. hogy gondját viseli a nyájnak. hogy nem kell nekem emberekben bízni, mert az bolondság. hogy ő gondoskodik a benne bízókról.
így hát nem bíztam emberekben, nem kilincseltem és nem is telefonálgattam.

a stressz azért jelen volt, bár háttérbe szorult. a helyzetről akkor tudtam igazán megfeledkezni, mint nem létező problémáról, amikor elindultunk szabadságra. na attól kezdve jól éreztem magam a bőrömben. (az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a jó érzést gyarapította a tény, hogy két hétig nem kellett főzzek).

A szeptemberi "elosztás" előtt már nagyon égett a talaj a lábam alatt, mert a hely még mindig nem volt meghirdetve helyettesítésre. Már azon voltam, hogy nekiindulok, és vagy itt, vagy ott, de szólok egy-két szót az érdekemben, amikor az Úr megint azt mondta a reggeli zsoltárban, hogy ne bízzak a vezető emberekben. hát nem mentem se ide, se oda, csak vásárolni. Útközben az én főnöknőm hívott, hogy meghirdették a helyet!
azután már csak a hálaadás maradt hátra és amíg az elosztásoknál rám került a sor, egy fergeteges ligretto partira :D
a többi hálaadás és vegyes érzelmek.

tegnapra is volt ám üzenet: az új munkahelyen is benne kell bíznom: elfogadnak, befogadnak, ... az Úr asztala. ennek a súlya sem az én vállamat kell nyomja. nem kell görcsölni és megmutatni legjobb arcom. a munkára is van egy áldás...

hát leírtam, hogy emlékezzek rá a következő években is. hálaadással.

2009. május 16., szombat

de miért csinálják?

Cosbuc-utcai meg "copiilor"-os gyerekek jönnék leginkább a szombati gyerekklubba. ez némi magyarázatot igényel, tudom. Nos, ez a szeredai gettó. a felsorolás nem teljes, és nem is éppen gettó, de megközelíti...
már többször is megfigyeltem, hogy a történet elmesélése közben , meg úgy általában- azzal vannak elfoglalva, hogy egymást beárulják. mert ledobta a földre a zacskót. a földre hullott a zsebében megbújó szotyi. mert meglökte a testvérét az a nagy kölyök. árulkodás állandó jelleggel!

már lejárt a klub néhány órája, és azon filózok, hogy vajon miért csinálják?
lehet, hogy:
- unalmas a sztori (bár Kriszék harmadjára is szívesen hallgatják)
- nem szoktak hozzá, hogy valakire 1 percnél tovább figyeljenek (de ezek már iskolába járnak)
- így mutatják meg, hogy ismerik a szabályokat
- ki akarnak tűnni
- rutin náluk az ellenségeskedés

bármi is lenne a helyes válasz - nem gondolom, hogy rátaláltam - alig látszik bár egy aprócska változás is. néha teljesen értelmetlennek látszik (nekem) ez a munka.
Közben arra gondolok, hogy minden terápia hosszú. ha heti rendszerességgel találkozunk, ez akár annak is megteszi. Krisztus-terápia. Legalább korán kezdtük :D

milyen könnyű lenne, ha feltalálnák azt a bűvös gombot, ami csupán egy érintéssel produkálná a látványos átváltozást!
nem kellene hozzá alázat, szorgalom, kitartás. de "can-open"-jellem nincs eladó :( És recept sincs: vegyél két kiló bibliát, olvasd 3 napon át, igyál naponta két liter szenteltvizet, adj koldusoknak napi tíz lejt egy héten át, és meglátod, a rossz természet 5 kilót fogyott, a jó természet megerősödött, életképes és ezentúl ömnműködő programmal irtja a magában megtalált rosszat...

nincs csak szoros kapu és keskeny út. fegyverként a szelíd szó , az isteni ihlet és az imát meghallgató Isten. aki viszont nem imaválaszoló-automata, nem beprogramozható, nem hajt a presztízsre és nem is irányítható. független. közeli és távoli. Meglepő. Jelenvaló. Kenyér és Bor.
Parancsoló. és mégis: Kőszikla, erőforrás, motiváció, élet-forrás, szeretet-tank. és nála lakik a mosoly meg a zene, a dal. ami éjszaka is szól...

2009. április 28., kedd

alibi

ugye a munkámmal együtt jár, hogy néha "kitaláljam" mi is van a szavak mögött, mi az igazság, amit az ember - hol tudatosan, hol csak úgy, zsigerből- figyelmen kívül hagy, hogy azután ne értse saját magát, vagy azt, hogy került kalamajkába - bonyodalmakba - bajba - helyzetbe - sokféleképpen szoktunk fogalmazni ugyebár.

s akkor ma - bár kedd van, nem böjtöltem. . .
hazafelé jövet aztán azon kaptam magam, hogy indokot gyártok a döntés mellé. majdnem elhittem, olyan jól hangzott, szinte szentnek és érettnek.

ki kit akar itt becsapni?

hogy milyen dolgokon tudja magát kapni az ember, ha odafigyel...

2009. március 23., hétfő

igazi

csoda a családban. Papiros! :D Rozi nővérem az évek során csúnya kollekcióra tett szert, ami a betegségeket illeti. (szívbetegség, lupus, poliartritis, stb) Most karácsony előtt szívműtétre volt előjegyezve Temesváron, mivel rendellenességgel született, - hiányzott egy billentyű- emiatt az egyik kamra szinte teljesen elsorvadt. Azután mégsem vállalta az orvos a műtétet, mert azt mondta: a folyamat nem visszafordítható, a szív olyan gyenge, hogy nem biztos túlélné a műtétet, nincs értelme. Hát nem volt műtét. (Mint ahogy azelőtt Marosvásárhelyen sem.)

Tegnap itt volt nálunk. 8 órás vezetés után fáradtan, de jól.
Imádkoztak érte, és meggyógyult.
azóta volt Debrecenben a világ egyik leghíresebb szívspecialistájánál ellenőrzésen, és papírja van arról is, hogy a szíve teljesen egészséges, ép. Nincs több lilulás, kékülés, nehéz légzés, van lépcsőzés, jó közérzet, javuló életminőség, és van hálaadás, bizonyságtétel.
Nem volt semmi hókuszpókusz, energiaátadás, csiribí-csiribá, hiszékenyeket megfogó trükkök.
De volt a szív tisztasága (rendezve van a kapcsolata Istennel? kérdezték mielőtt imádkoztak volna érte. mert előbb a lélek, azután a test...), volt alázat, hit, és imádság a gyógyulásért.


(Nővérem az érte imádkozóknak nem mondta el, hogy konkrétan milyen betegsége is van, de az ima után az egyik férfi azt mondta neki: ima közben láttam, hogy egy kéz végigsimít a szívén. Nem tudom, hogy mi volt a problémája, de gyanítom, hogy a szíve volt beteg. Menjen el orvoshoz ellenőrzésre! mert Isten meggyógyította!)



Szóval vártam a személyes találkozásra, hogy ezt leírjam ide és csatlakozzam a hálaadókhoz, azokhoz, akik ezért a csodáért dicsérik Istent.

Ezt megelőzte egy másik csoda: - kb 10 "tékozló" év után, Rozi előbb Istenhez tért vissza. Hitében megújult, élete megtisztult, bűneit elrendezte.
Hát imádkozzatok. Amikor nincs más remény, Isten még mindig él! Még mindig hatalmas, még mindig válaszol imáinkra. "Mert jó, mert örökké tart szeretete..."

látogatók 2009 jan 28-tól


View My Stats