miféle bók ez, kérem

lévén választási év hőn szeretett országunkban, a megyei tanács elnöke (Borboly Cs.) köszöntővel emlékeztet rá, hogy nő vagyok és hogy a férfiaknak az a fajtája, amelyhez ő is tartozik (nem akartam általánosítani én is :P) ezt mennyire méltányolja...

ez az idézet van ugyanis a lapon:

"A női lélek nem alkot, hanem megért,

nem okoskodik, hanem megérez,

nem tud, hanem megsejt." -Csáth Géza

nos, az ezernyolcszázas években meglehet, hogy a nők ezt bóknak vették, de tanúsítom, egyetlen kolléganőm sem örült neki, amikor elolvasta a kedves jellemzést. kettőezertizenkettőben vagyunk ugyanis, amikor alkotunk és megértünk, őszintén bevalljuk, hogy néha okoskodunk, de azt nem állítjuk magunkról h nálunk van a bölcsek köve, miközben elég bölcsek vagyunk hinni a megérzéseinknek. társadalmunk olyannyira nyitott és haladó gondolkodású lett, hogy helyet kaptunk nőkként nem csak a padban, de katedránál is, mernek szikét adni a kezünkbe, bírói széket alánk, és tanulunk is, tudunk is elég sok dolgot, - azt is, hogy sejtéseink vagy beigazolódnak, vagy nem...

szóval kedves Borboly úr, keressen más idézetet, vagy mondjon fel annak a közpénzen fizetett alkalmazottnak, aki galádul ezt az idézetet választotta és önt ezáltal ilyen rossz fényben tüntette fel, pont a választási évben. Arról nem is beszélve, hogy a képeslapon véletlenül nem tulipán van, hanem hóvirág...

cipő

6 hét kell hozzá, hogy egy új cipő használhatatlanná váljon- Krisztián esetében. Bosszant, de nem panaszkodom. Azért Zsókinak meg akartam mutatni. biztosan nem ismerné fel, ha nem mondanám, h ez az...

Bálint szerint a rossz minőség a hibás.

szerintem a gondatlanság meg a foci.

az igazság az, h a gyerekkor. és nem érdemes azért haragudni, mert a fiú még gondtalan, ugye?

az elégedetlen utas

egy ideig csak néz, mint aki nem hisz a szemének. azután felháborodik. majd morog. azután eszébe jut, hogy tenni kéne valamit! előkapja a telefonját, és már mondja is az újságírónak: "van egy jó témám, érdekel?" Naná, hogy érdekli. jó téma? háááát hogyismondjam

felülök Karcfalván a buszra, és mit látnak szemeim az utastérben? pucér nőt jó nagy poszteren. azt a! ez meg mit keres itt, egy utasszállító járművön? Én nő vagyok, muszáj ezt néznem? És mi van, ha a kicsi fiammal utazok? háromévesen ennek kapcsán kezdjem el a szexuális nevelését?

Szóval ha minden igaz, háborgásomnak lesz foganatja is. Mert aztán úgy döntöttem, elmegyek a végállomásig. Megkerestem az állomásfőnököt, és panaszomat szóban elmondtam, majd papírra vetettem. Arra kértek, adjam meg a telefonszámomat, hogy tudjanak majd értesíteni a foganatosított intézkedésről.
Hát várom. többet nem akarok ilyet látni semmilyen járgányon.
és nem érdekel, hogy ilyen az egész világ. ha én nem akarom, ne kelljen néznem. és ne nézhesse a gyerekem.

mondd, te kit választanál?

Megjelentek drága kis városunkban is a választási plakátok. 80 százalékban magyarlakta városban román nemzetiségű polgármesterjelöltként szinte biztos a kudarc, ha tényleg ez a szék a kitűzött cél, bár tényleg nem a nemzetiség kéne a legfontosabb szempont legyen ilyen döntéseknél. Nem is ezért írom ezt a pósztot.
Hanem azért, mert olyan béna jelmondatot választott magának Andrei Adrian, a szociáldemokrata jelölt (PSD): "Egy embertárs - érted".
Értem én, h mit akar üzenni ez a pali, - de csak azért, mert okos vagyok és mert tudok románul is- ennek ellenére ez a szlogen nem szlogen. Nem lehet vele kampányolni, csak nevetségessé válni.
Nem szoktuk embertársként emlegetni egymást mi magyarok. A mondat nem fülbemászó, nem ragad meg a fülemben
Nagyon kéne ennek a politikusnak egy kampányt segítő vérbeli kommunikációs szakember.
Nem folytatom úgy, h "mármint én" :) mint Lúdas Matyi Galibája, mert nem vagyok az (se szakember se liba), csak konyítok kicsit hozzá. És magyar az anyanyelvem.
A "Csíkszereda többet érdemel" már jobb, de ez sem az igazi. Engem, mint csíkszeredait kellene megszólítson a plakátjáról. a város, mint olyan nem válaszol, nem reagál...

Rosz plakát. Kukába vele.

eladjuk, ne adjuk a kukát?

Olvasom a napi sajtóban, hogy a nagyon jól működő, helyi kukás cég magyarul mondva, eladásra kerül. még nem biztos, meg persze nem írtak alá semmit, de ha cikkeznek róla, akkor már kezet csaptak rá. sose gondoltam volna, hogy valaha is írni fogok a Huronról saját naplómban, de mindig meg tud lepni engem ez az élet. Szóval térjek a tárgyra.
Mi a bánatnak kell eladni valamit ami már nagyon jól működik, fejlődik, és helyi kézben van, valami mammutcégnek? Tudom én, hogy ez biztos, meg jó biznisz, és hát másnak is kéne, de nagyon tartok tőle, hogy a szolgáltatás ára ettől a tulajdonoscserétől nőni fog, a minőség meg tuttira nem. Rendesen bosszant a dolog. Ismerem a mostani tulajdonosokat, ha nem is olyan jól, hiszen néhány interjút már készítettem velük, beszélgettünk, láttam, mi volt, mi lett.

Persze az ő pénzük, az ő vállalkozásuk, a mi szemetünk, a mi hulladékunk, és azt tehetnek vele, ami nekik jólesik.
De nem örülök neki. nem én, cseppet sem.
bárcsak ne lenne igazam, és ne fordulna rosszabbra a dolog. Mondja meg valaki: biztos, hogy Murphy nem ment nyugdíjba és a törvényeit sem függesztették fel?