A következő címkéjű bejegyzések mutatása: hogysmint. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: hogysmint. Összes bejegyzés megjelenítése

2020. március 11., szerda

lánynap

Bölönbe hívtak lánynapra előadást tartani, a téma az önértékelés és mások véleményének kezelése volt. Oda menni mindig jó, a szervezők (Grétiék) és a környezet miatt: A Borvizek Útja egyik állomása a helyszín, festői környezet, szabadidős központ, fürdési meg sportolási lehetőségekkel, barátságos nagy terekkel, ahol mindent meg lehet oldani: közös éneklést, körbeülést, beszélgetést, stb. (Egyszer ki kell béreljük a gyülisek egy közösségi napra, nem drága.) 
Elég vegyes volt a hallgatóság, úgyhogy kihívás volt beszélni nekik: kistinik, meg akár érettségi előtt levő nagy lányok is mosolyogtak velem szemben. 
Az évek múlásával -érdekes?:P- de az is változik, mi vesz el több energiát: a felkészülés, az utazás vagy az előadás... 
találtam készülés közben két vagány idézetet/gondolatot, amit beépítettem az előadásba:
1.
Az Atyánál befogadásra leltünk, 
A Fiú életével és áldozatával mutatta meg értékünk, 
a Lélek pedig alkalmassá tesz mindarra, amit a mi dolgunk elvégezni. (Vagyok-e valaki c. könyv)
2.
Nem enegedem meg senkinek, hogy sáros cipővel mászkáljon a fejemben. (Mahatma Gandhi - szabad fordítás)

A nap végén beszélgettünk kicsit a szervezőkkel az ilyen rendezvények hasznosságáról. Azt mondtam, annakidején nekem hihetetlenül sokat adott egy ehhez hasonló konferencia. Ott hallottam először arról, hogyan lehet helyesen értékelni magunkat, hogyan viszonyuljak magamhoz és másokhoz, hogyan építhetem be a hitemből fakadó igazságokat az énképembe, s annak a napnak a hangulata, öröme, elfogadása új pályára állított. Akkor is, most is hálás vagyok azért, amit ott kaptam. S nagyon boldog lennék, ha ugyanígy beszélnének évek múltán erről a szombatról azok a lányok, akikkel együtt voltunk. :)

2013. március 14., csütörtök

akinek nem inge...

egy egyszerű sms története következik:

az sms tartalma:
"Tisztelt Borboly elnök úr! Nőnapi üdvözletét jobban tudnánk értékelni, ha a fizetésünk is ilyen pontosan, kiszámíthatóan érkezne. 5 tetőtől talpig nő."

az sms megjelent a Csíki hírlap utolsó, publikus oldalán.

na és a körítés: márc. 8-át megelőző napon kézhez kaptuk névre szólóan, boritékolva az Elnök úr köszöntését. Ezúttal a mottóválasztás szerencsésebb volt, egy Weöres- idézet: "a nő: tetőtől talpig élet."
Kolléganőim közül többen egyenesen a kukába dobták a lapot, széttépve vagy sem, mindegy. De landolt.
milyenek is vagyunk - ha az idézet jó, akkor keresünk mást, amibe beleköthetünk...
hát nem. A kukábarepítő mozdulat elindítója az a szomorú tény, hogy az utóbbi időben a fizetés napja az elnöki manipuláció eszköze lett. "Nem kaptok fizetést, amíg nincs kitöltve a METAFI. Nem kaptok pénzt, mert nem írom alá, amíg... mert...."
mintha ő fizetne minket, pedig nem. A tanügyminisztérium átutalja a pénzt a megyei tanácshoz, nem neki, ő pedig szivélyesen kellene továbbítsa, haladék nélkül, hiszen

ez a kötelessége, felelőssége, stb.

de nem.

márc 8-án van pénz képeslapra, borítékra, de nincs kéz aláírni egy lapot, h a közalkalmazottak megkapják fizetésüket.

na így kerül kukába az üdvözlet.

és ez a történet fele. 
a másik fele arról szól, hogy minden hivatalban, ahol a megyei tanácson keresztül kapják a fizetéseket, találgatások folynak arról, ki küldhette az sms-t. :D (gyanús személynek számítanak a szókimondó, kevésbé berezelő egyének) 
mint kiderült, írhatta volna valaki a könyvtárból, a kórházból, a gyermekvédelemtől, stb.
kivételesen ezt mi írtuk. az én telefonomról. akár ki is nyomozhatja.
nem vagyok az ő alkalmazottja!



2012. január 29., vasárnap

tiltakozas

Szuloi ertekezleten voltam Peternek. Masnap az oviban szoba kerult ismet a 0. osztaly - es h sajnos Babo nem ussza meg a beiratast, leven juliusi.
Erre megkerdi tolem: "anya, itt az oviban is szokott lenni szuloi arulkodas? "
nezek ra ertetlenul, aztan nemi magyarazat utan kapcsolok, hogy ertekezletrol van szo. Mondom, hogy igen, persze. Mire a csemete arra ker:
"akkor tiltakozzal! mert arrol volt szo, h en majd csak jovore megyek iskolaba!"

igenis Babo, TILTAKOZOM! *fel is akartam hivni azt az ingyenesen hivhato telefonszamot, ahol illetekesek a nulladik evvel kapcsolatos kerdeseinket hivatottak megvalaszolni, am - termeszetesen- nem mukodik. a reklam viszont jol mutat :(

s van meg egy poen a tarsolyban, ez is babosagos: nagyon megharagudott a batyjara valamiert, ugyhogy azt mondta neki:
"ha te ilyen vagy, akkor nem is leszek a testvered!" Majd meg tett ra egy lapattal: "Sot, az osztalytarsad sem leszek soha!"

2011. október 31., hétfő

október egy bejegyzésben

október vége, legvége. Az eleje téliesre sikeredett, mégis van csíkban is ősz... Októberben az első két hétvége havazással ijesztett, dermesztett - zöld leveleken fehér hóréteg... a Hargitán sapka... rajtunk sapka, sál, pedig nem akaródzott még elővenni. Aztán felmelegedett az idő, lévén jóhosszú ez a hónap. Felmelegedett délre, szinte nyáriasra néhány nap erejéig, hogy azután estére visszamenjünk őszbe, hajnalra pedig mínuszok rögzítik a nedvességet az autó ablakához. Az évszakhoz még csak annyit fűzök, hogy volt már színesebb is a paletta. A korai fagyok meg a hó miatt szegényesebb a Somlyó ruhája.
Fűtünk. Csempekályha, fahordás, parázs, pattogó tűz, egy-egy nap kihagyással. Nem kell sietni vele, elég késő délután megrakni a tüzet. Jól kiszáradt a bükkfa, elég két-három darab belőle.
Lassan belejöttünk az iskolai ritmusba - gyerekek is, mi is.

Mazsola úgy tűnik, nem jön vissza hozzánk. Hogy így akarta-e, vagy csak pórul járt, esetleg jobban járt, nem tudjuk. Pedig olyan szép volt, és még milyen szép lesz nagy korában. Bármerre járok a városban, a szememmel őt keresem. Főleg a parkok, focipályák környékén, de nincs ott, amikor én :(
egy macskánk is elment, de jár hozzánk látogatóba helyette kettő is. Az a macsek, amelyik ki tudja nyitni az ajtókat, az maradt. Nekem macskából valahogy elég is egy.
A csirkék szépen megnőttek, sőt, egyik kakasunk kukorékol is már lassan egy hete. Zsinórban 13-at tud kukorékolni. Péter számolta. :) a csirkékből lett tyúkjaink még nem tojnak. Mondjuk hideg van, ők meg fiatalok. CSak akkor én honnét tudjam, melyiket ne vágjam le, mert fog? tudom, hogy meg lehet azt valahogy nézni, de inkább nézze meg valaki más nekem...
Állatfajtából még akadt vagy kétféle a házban, de azokról inkább nem mesélek.
Mi újság még? Péternek és Bálintnak, a Babónak egész rövid lett a haja. Péter azzal vigasztalja magát, hogy visszanő, Babó meg abban a meggyőződésben él, hogy ővé a legszebb fej az egész világon :D
Mióta a fiúk virtuális focicsapatot menedzselnek, nekem esténként nincs helyem a gép előtt. Látszik is ez az utóbbi időben írt bejegyzések számán.
Ebben a hónapban lényegesen több időt töltöttem a konyhán, mint szoktam. Megsütöttem első kőttesemet, és néha majdnem arra ragadtatom, hogy írjak egy-egy főzöcskés bejegyzést, vagy megosszam zseniális konyhás trükkjeimet, de uralkodok magamon. viszont az a tapasztalatom, hogy a konyhában töltött idővel nem nő arányosan az önmagammal való elégedettségem. Más, fontos dolgok maradnak el, Babó kérésére, h játsszak vele gyakran mondtam, h most éppn nem tudok, és estig nem tudtam... de ő kitaláltegy jó megoldást: játsszuk azt, hogy én vagyok az anyuka, ő meg a gyerekem! na ez egészen jó ötlet, és működik is, főzés mellett is :)
Elégedetlen vagyok magammal mostanában. Sok az olyan elhatározásom, ami jó, csak épp nem valósul meg. És gyakran ki is fáradok. Jólesik néha, nagyon néha úgy tenni valamit, hogy nem feladat.
A tegnapi nap egész jóra sikerült. a mai csendes, még nincs kapkodás, feladatok között torlódás. remélem, így lesz estig, és akkor már vége is ennek az októbernek.
mennék haza, Váradra, csak most nem lehet! :(

2011. augusztus 16., kedd

bácsi


még húgomék előtt volt egy látogatónk: Matyi bácsi. kicsit fiatalabb, mint apukám, de a hetvenet már elhagyta. Vajdaságban él, autóval évente ellátogat Erdélybe, eljön az imaházba, prédikál, mosolyog, barátkozik. nem gondolja, h élt már eleget, járt már eleget, prédikált már eleget, elmondott mindent, lépjenek a fiatalabbak már előre...

épp azon gondolkodtam, mi motiválja, hajtja, stb,
szeretnék-e hasonló kisöreg lenni,

amikor meglátogatott itthon, beszélgettünk, meséltünk, pressingelés nélkül.

de mikor azt kérdezte, van-e facebook-om,
...
na akkor meglepődtem.

neki persze van. :) meg hi5, meg minden. megmutatta házát a googletérkép segítségével,
szóval nincs elveszve. cseppet sem.

és nem emlékszik mikor haragudott utoljára.
persze, felnőttek a gyerekei mind.
azért még én is reménykedek.. :)

2011. április 20., szerda

a miniszter és én

elmúlt hétvégén úgy történt, h dolgom akadt Bukarestben. Gyorstalpaló stílusban fordítottunk érettségi tételeket (előtte aláírtam, h semmilyen információval nem szolgálok :P úgyhogy hagyjatok békén) de azért megengedték, h ebédeljünk. Kicsi menzára vittek, egy félreeső asztalnál leültünk két kollégával s eszegettünk. még egy asztal volt a kis teremben, oda két úr ült be, pulcsisan, lazán. románul beszélgettek, hát annál jobban nem érdekeltek. épp elköltöttük szerény ebédünket, amikor tájékozottabb férfikollégánk megkérdi, h tudjuk-e, ki ebédel velünk? mi nem. hát Funeriu, az oktatásügyi miniszterünk.
már egy éve ő az - kemény idő- éppenséggel tudhatnánk.
már csak azért is, mert legalább adhatnánk neki egy autogramot emlékbe a jókívánságok mellé....

mondjuk, ő sem tudta, kivel ebédel. és őt sem érdekelte különösebben.

aztán vasárnap- lévén virágvasárnap- hirtelen bevillant, hogy Jézus bevonulásakor a legtöbben nem tudták, ki ő. hallottak róla, talán a nevét is megjegyezték, de nem ismerték.
s nem változott sok néhány ezer éve sem. a személyes bevonódás, ismeretség lényeges egy kapcsolatban. Tárgyi tudás, információk nem üdvözítenek. csak a személy teheti meg, és ehhez kell a személyes bevonódás, ismeretség.

miniszterem, nem ismerem, nincs vége a világnak.
Jézussal kapcsolatban azonban egy hasonló hiba végzetes, ha vége a világ(om)nak.
na de őt ismerem. és ő nem csak egy ideig miniszter, hanem nagy király, örökre. sőt, mindörökre.


2011. március 24., csütörtök

tavaszi hangulat

-om volt egész héten. a hétfő kivételével, mert akkor hóra ébredtünk. De mivel délutánra elment a hó a városból kirándulni a levegőbe, hát bátorodtam tavaszi hangulatba kerülni. olyannyira, hogy ma szoknyában mentem iskolába, bár tudtam, hogy délben stoppolni fogok hazafele. s a frizurámat is frissítetem - Adina, egy őszinte bátorító vélemény most jól jönne- .
szóval remek volt a hangulatom-tom-tom :)
és vissza is szerzem rögvest.
vittem magammal a képcsinálót, mert hát tavasszal a fényektől már jobban ragyog az ember szeme. s lát is ezt-azt.
szóval képek:








2011. január 25., kedd

fájós lecke

nem szeretem, ha bántanak. (nyújtsa fel a kezét, aki szereti. senki? - nahát, meglepődtem)
a legrosszabb benne a direkt.
de kell ahhoz, hogy megértsem, mennyire fáj a bántás másoknak. akár direkt, akár nem. mert néha ők is azt gondolhatják, hogy direkt.

ha az Úr megsegít és kellően odafigyelek, nem fogok tanácsot adni, csak ha kérnek.

milyen rossz dolog ez - évekig tartod a szád, aztán egyszer szólsz, és évek munkáját lerombolhatod valakiben... a gonosz nagyon gonosz tud lenni.

...

Ranschburg Jenőt kérdezték egyszer, csalódott-e valamiben. Azt válaszolta, hogy a barátságban és a szeretetben. De attól továbbra is hisz bennük.
én is.

...

mekkora hatalmunk van! megszabhatjuk, mennyire és meddig engedjük, hogy bántson valami.
az Úrnál a szabadítás.

2011. január 5., szerda

2x7

minden hetedik év különleges kell legyen. nem azért, mert a szakkönyvek írják, kritikus a hetedik év egy párkapcsolatban - bár lehet igazuk is akár - hanem azért, mert Isten ezt már jó rég kitalálta. Hetedik napon pihenjen az ember, ne dolgozzon. pihenjen a szolga, az állat. Hetedik évben pihenjen a föld, örüljön a szegény, a gazdag pedig bízzon az Úrban, hogy lesz így is elég, hogy nem vet, nem arat. Az Úr gondoskodik. A hetvenedik év meg a kürtölés éve, amikor minden adósságot elengednek, minden kölcsönadott, eladott, elidegenült hazatér. a helyreállítás éve. (a hetvenedik évfordulón 93 éves leszek... addig nem tervezek, csak örökéletig)

idén lesz a tizennegyedik házassági évfordulónk, ezért úgy gondoltam, ez lesz a hálaadás éve. Mindennap hálát fogok adni valamiért Vele kapcsolatban.
Boldog Új Évet!
én ennek az ötletnek (is) örültem elsején.

2010. október 10., vasárnap

tartozások

Abigél nővérem lehet, hogy több mint egy hónapja passzolta a témát nekem, hogy írjak 10 dolgot a férjemről - (azt hiszem, csak jót lehetett) kérdések is voltak, meg kell nézzem.
Megnéztem... 8 dolog. és stafétabotot kaptam :)
Most pedig Hajni gurította nekem a virtuális labdát. A feladat: írjak 7 érdekes dolgot magamról.

Úgy döntöttem, fogom azt a virtuális botot és beleütök a hasonlóan virtuális labdába, mielőtt nagyon felgyűlnének az adósságok.

Szóval: meglehet, hogy az Abics listáját nagyjából átvehetem
1.kedvenc étele- "töltött káposzta", csirkepaprikás . Az más kérdés, miből ehet is kedvére
2.mire szeret költeni- "nem költekezős-ha vesz valamit,az minőségi legyen." eddig stimmel - szeret sportszerekre költeni, számítógépre és rám sose sajnálja a pénzt.
3. kedvenc időtöltése- "kirándulás", olvasás, és van még, de azt nem írom le
4.mit szeretünk együtt csinálni:- beszélgetni, hegyet mászni, puzzlet rakni, filmet nézni,
5.mi segíti elő a jó kommunikációt- a rendszeresen kettesben eltöltött idő, meg a premenstruációs hiszti :D
6.hogyan oldjuk meg a konfliktus helyzetet- "átbeszélés,megoldás keresése",
7.mivel egészítjük ki egymást- ő hozza a pénzt a házhoz, én elköltöm :D
8.milyen gyakran mondjuk egymásnak:szeretlek- gyakran, vannak időszakok, amikor naponta, meg ahogy jön. ő talán többször mondja. "de nehéz helyzetben mindig" - ez nálunk is így van

az egyik adósság leróva.
a második:

1. szeretek olvasni a kádban. az egyetlen feltételem, hogy legyen meleg víz benne :P
2. szeretek írni, de ritkán sikerül határidő előtt leadnom bármit is. egyetlen kivétel a munkahelyi féléves beszámolók. gőzöm sincs, azokat hogy tudom időben megírni. mondjuk, nem igényelnek kreativitást...
3. Nem volt egyetlen olyan pillanatképem, amelyiken szeressem ahogy áll a bretonom. A Leáék eljegyzése óta van egy.
4. Vannak kedvenc könyveim, azokban kedvenc részek, amelyeket sokszor elolvasok.
5. nincs egyetlen rendes téli szoknyám sem.
6. találtam egy képeslapot. 19. születésnapomra kaptam, és az volt ráírva, hogy "pimaszkámnak". Egyik nővéremtől kaptam.
7. ha már a nővéreknél tartunk, Adina nem az, bár mindenki úgy gondolja.

Köszönöm szépen a díjat, Hajni!
bocsánat azért, hogy szabálytalankodom, de most álmos vagyok és nem tudom, kinek adjam tovább a dolgokat. majd máskor. így kell máris haszontalanul ígéretet tenni. na, akkor inkább bevallom őszintén, hogy nem bánom, ha más küldi tovább az én stafétámat is.

2010. augusztus 4., szerda

addig addig, míg

már tényleg.
azt hiszem, idézőjelbe kellene tenni ezt a néhány szót, ami félig cím, félig már nem, mert valami Csőevő Duhajka Meséjéből származik. A modell mindenképp.

addig-addig beszélek a vizsgáimról olyanokkal, akik már túl vannak rajta, míg már tényleg nem is aggódom, inkább csak tanulok amikor tudok és kész. Addig -addig nem tudok tanulni, míg már tényleg nem tanulok, mert már úgyse, nem? de!

addig-addig csinálom ezt, míg már tényleg hasznát veszem annak, hogy mégis addig-addig írogattam a képzésre a feladatokat, míg tényleg hasznát veszem az erőszakmegelőzéses tudományomnak.

addig viszont érdekes és színes napok vannak itt. villámlátogatások, meglepetések, bosszúságok szépen váltakozva, hogy addig se legyen unalmas.

2010. június 3., csütörtök

gyermeknapon akkora bókot kaptam,

hogy életemben még nem. ráadásul ez most tényleg úgy jött össze, hogy aki mondta, nem tudta, hogy bók lesz belőle.
csíkszeredában ugye komolyan mentik a néphagyományokat, ápolják, a kicsikkel is megszerettetik, ésígytovább. és akkor mindezt a nagy igyekezetet én régebbi tévés munkámból adódóan megörökítettem, a főfőket meginterjúvoltam meg amit ilyenkor tenni kell, minden. Szóval ekkora bevezető kell ahhoz, hogy bebizonyítsam, nem akartak bókolni. Az egyik interjúalanyommal futottunk össze a gyereknapon. Ő a játszóház egyik szervezőjeként volt jelen, én meg vittem a srácaimat ugye. legyen nekik is gyereknapjuk. :D
aztán az egyik asztalnál Péter munkához lát, mi meg beszélgetni kezdünk. és azt kérdezi tőlem, hogy "hoztam a testvéremet?" nem volt nálam mikrofon, akkor minek az apropóján lehetek ott, ugye...
én meg kacagok, hogy nem, a fiaimat hoztam a játszóházba.
az a helyzet, hogy Kati még a karikagyűrűt sem nézte ki belőlem, nemhogy a három gyereket :)
ez jólesett. de főleg meglepett.
szóval így állunk. a fodrászom azt mondta, öt évet simán letagadhatok. ezek után úgy nézem, akár tízet is:D rendben.

amúgy semmi bajom az éveimmel. amíg nem látszanak mind rajtam, addig főleg:) de a blogidentitásom enyhén zavart, mivel eltűnt a színeket felkínáló kocka itt nekem, és nem tudom zöldre festeni a betűket. (Józsi tudnál segíteni nekem?)

Tudtál, köszi! :D
egyszer még becsapott engem így a gép, de most nem jutott eszembe, hogy ellenőrizzem ezt a kockát. a kódolást hagyom másra... Szóval köszönöm. Minden elismerésem azoké, akik ilyen gyorsan lereagálják uncsijuk elképesztően banális bajait, méghozzá pozitívan, cikizés nélkül. Szóval itt egy bók, szándékosan, direkt neked Józsi! :D

2010. május 17., hétfő

lalala


átköltöztünk!
Pénteken már ott aludtunk, és mindenki jól aludt. még van némi gubanc és festékszag, és festetlenség is, mint ahogy akad bőven ki nem pakolt doboz, hová tegyem? kérdés.
De nem kell nyitott ajtóval aludnom, mert nincs levegő a szobában :D
és mivel a fagyosszentek után is (ma reggelre) sikerült öt fokra lehűteni a csiki levegőt, kipróbáltuk a fűtésrendszert is. ha meglepetés, akkor legyen hamarabb, mint a tél...
apósom az egyik legjobb asztalos a környéken, még akkor is, ha nem lakik épp a környéken. Szeretném, ha én is ilyen áldozatkész lennék, amikor elérem azt a kort, amit anyósom és apósom!
netünk még nincs. van viszont most egy lyukas órám... és ezt ugy ti is belátjátok, hogy le kellett irnom, még akkor is, ha még mindig nincs hosszú ii-m.

más: a város már a pünkösdi búcsúra készül. ahol most lakunk, onnét szépen és melegben és főleg szárazon (eddig mindig esett: eső, jég) végig lehetne nézni az egész felvonulást, zászlóaljakat, mindent - az ablakból- de mi ugy ezt most kihagyjuk. megyünk ünnepelni ! lalala...

2010. május 9., vasárnap

gurigával

nagyon szépen és hamar és egyenletesen lehet ajtót, ablakot festeni.
azonban nem ajánlatos ezt egész nap csinálni, mert estére minden izület fáj, a csukló megdagad és így tovább.
Miért nem mondták ezt nekem az üzletben, használati utasítás néven?

Tegnap lekentem harmadjára is a mi szobánkat - a tapéta persze nem érkezett meg- és ezzel ki van festve minden fal a házban.
Szóval még nem költöztünk be.
De jövő szombaton már biztosan.
az egyetlen szépséghiba, hogy pénteken ellenőrzésem lesz. mit mondjak?
lalalalala :D

ui. Virágzik a nárcisz a kertünkben, szép bokros a bazsarózsa, a tulipán nagyon árnyékos helyen van és még mindig nem nyílott ki, a gyöngyvirág szépen nő, az almafák mind virágban pompáznak, és a veranda ablakából nyíló kilátás sem kiskutya!
Apropó kiskutya, van belőle az udvarunkon vagy 8- reméljük elfogynak lassan... a nagyokról nem is beszélve (ígéret van rá a kutyák gazdáitól)...
Megjöttek a fecskék! Sajnos, a fészküket nem tudjuk magunkkal költöztetni :(

2010. március 24., szerda

olyan kedvesek vagytok!

megelőlegeztétek nekünk a két igen-t, megcsináltuk :D s ekkora nyomásnak a tulaj sem tudott ellenállni, hát tegnap este felhivott és azt mondta, beszélhetünk a részletekről.
Köszönöm, hogy velünk örültök, tényleg jólesett a sok kedves hivás, érdeklődés.

tudtok valakit, aki bérelni akar kétszobást a mi városunkban? :D

2010. január 22., péntek

ropogós


hideg van, már második napja. minden reggel vitatkozunk, hogy -21 vagy -26... kinek van igaza, az újságnak, vagy a rádiónak? sztem mindkettő igaz, csak meg kell várni míg felkel a nap... tegnap délutánra feltornázta magát a hőmérséklet -9-ig is. (köztünk maradjon, de ez nem hőmérséklet, mert szó sincs hőről, inkább húúúú-mérséklet :)) ahogy kinézek, ismét napsütést látok, tehát hazafele -10 körül lesz amikor kiállok stoppolni...
ilyenkor teljesen másként ropog a hó a talpunk alatt. érdekes, hogy más a hangja, mint a frissen hullott hó ropogásának. arra gondoltam, h talán azért, mert nem csak a hó de a bakancs gumitalpa is megfagyott. bár igazából nem érdekel mitől más a hang, nekem a hang meg az érzés ilyen tekintetben fontosabb, mint a magyarázat.
hiába van ilyen hideg, nem tiszta az idő, nem tudok szép képet készíteni az Eggyes kőről, sem a Nagyhagymásról. Azért látszanak. innen az ablakomból nem, csak a Garados, az a félig leborotvált arcú hegy, amiről már egyszer írtam...

vmi oknál fogva nagyon lehangol amit terveznek a román tanügy felől... megint azt érzem, hogy tolvajok és (jó esetben) diplomás bunkók tesztelik, mennyi a tanügyben dolgozók megalázási tűréshatára.

Babó hólyagos himlős, épp egy hete dekkol otthon, és köhög is megint. elképzelni sem tudom, hogy tudott megfázni a fűtött lakásban. Ráadásul úgy köhög, mint akinek a lerakódás a tüdejéről szakadozik fel. a hagymatea szerencsére hatásos... éjszaka ez hagy aludni.

a fiúk programja a vakáció közeledtével kezd lazulni, nagyon örülnek, ha nincs házifeladatuk. esténként kimennek korcsolyázni egy órára a - tizenvalahány fokban, és pirosan és hangosan jönnek haza. kicsi drágák. Krisznek időnként pattanásokat kell az arcáról eltüntetni... bizony, serdülésnek nézünk elébe lassan...

én rendületlenül olvasom az Énekek Énekét, lassan haladok, mert kommentárral olvasom :D hogy értsem is. lassan frusztrált leszek, mert ha sokáig olvasom, én is ilyet akarok :D
erre azt mondja Krisz, ő is pont így van vele, hol viking-legohajót kíván, hol kastélyt, hol lovagokat... nemsokára az egri várat kéri :)

2009. november 16., hétfő

2009. szeptember 10., csütörtök

tisztaszoba :D






sajnos elment Brigi haza... ma... pedig Bálint kitalálta, hová és mit kellene még festeni! Brigi, gyere vissza!!!

ami pedig a lila tulipánokat illeti, Lea és Anett drága, az ágyterítőn levő motívumokból inspirálódtunk, és amint láthatjátok, jól tettük! szóval nekem nagyon tetszik, ilyesmit akartam, és NAGYON örülök, hogy jobb lett, mint amire én képes lettem volna.


2009. augusztus 31., hétfő

még gondolatban sem

furcsa, de még gondolatban sem írtam az utóbbi két hétben blogot. olvastam, másokét - elég kevesen és azok is ritkácskán írogatnak. hiába, a nyár a tettek időszaka, nem az írásé.
hazajöttünk, és a naaaagy munkáááát nem végeztem el. nem tudtam. mert képtelen voltam rá sok okból kifolyólag. ezt természetesen azért írom, hogy mossam magam... a megbízóm nem hívott még telefonon. ennek két oka lehet: 1. többet nem beszél velem. 2. talált mást aki megírja amit kellett, és többet nem beszél velem. bárcsak olvasna blogot! nem mintha segítene sokat rajtam, de az a helyzet, hogy gondolatban nem blogot írok, hanem egy telefonbeszélgetést gyakorlok... how pathetic! holnap akasztás. felhívom, vagy felkeresem, vagy valami.

eközben hogy is írhatnám le, mit és merre meg hogyan? de vannak szép képeim. meg emlékeink.

2009. június 26., péntek

apuka

olyan edesen hangzik ez a szo Babo szajabol. Altalaban nem igy szolit minket, inkabb ugy, h aaanyaaaaaa! vagy apaaaa! amikor igy szolit, jatszik, elvezi, hogy igy is mondhatja, es teljesen mas a hangszin. nagyon kedves ez a kis tokmag, rengeteg oromunk van benne.
ez a bejegyzes viszont az en apukamrol szol, aki nagyon beteg lett. Ezert rohantunk Varadra, mert bepanikoltam, igen. a daganat szo eleg ijeszto tud lenni, es ezen nem finomit az elmult ev tapasztalata sem. szoval otthon jartunk. mOst, h apa sem volt a hazban, annyira ures volt, Istenem.
folyton Leaert aggodom, h milyen rossz erzes az ures hazba menni haza.
Meg apaert, vajon hogy van?
annakidejen edesanyammal kapcsolatban tobb remenyem volt, most csak a felelem szoritott.
apa keze ... elfogott a siras...

szerdan megmutottek, kedden este az Ur nyugalmat adott a szivembe amikor imadkoztam erte. erdekes, hogy elotte a Zsoltarokbol az idos ember imadsagat olvastam - epp az kovetkezett. Olyan idegen nekem a kifejezes amit az elobb hasznaltam, elcsepeltnek tunik, talan ki kellene csereljem - de nem szivesen idozom ennel a fejezetnel, mintha sietni kene, h minel hamarabb a vegere erjek. felek en is a fajdalomtol, a szenvedestol, be kell ismerjem. De tenyleg megnyugodtam, bekesseg ult az agyra mellem, es atolelt.
az orvos szerint idoben lett felfedezve a daganat, jo idoben volt a mutet, sikeres volt, hatradolhetunk. bennem ott meg a felsz, h csak egyelore de csak Isten tudja, mi lesz. Addig meg eleg a kegyelem es nagyon sokat er a hit, hogy nem csak ennyi az elet: 70, legfeljebb 80 ev aminek nagy resze szenvedessel van tele...
ma beszeltem vele. gyengebb a hangja, de bizakodo.
mara eleg nekem ennyi kis jo hir is. ellesulyozza azt, hogy a roman zaszlo napjan Basescu pont ide, a mi varosunkba latogatott. O azonban nem erdemli meg, h a blogomban egy mondatnal hosszabban szerepeljen..

látogatók 2009 jan 28-tól


View My Stats