Bölönbe hívtak lánynapra előadást tartani, a téma az önértékelés és mások véleményének kezelése volt. Oda menni mindig jó, a szervezők (Grétiék) és a környezet miatt: A Borvizek Útja egyik állomása a helyszín, festői környezet, szabadidős központ, fürdési meg sportolási lehetőségekkel, barátságos nagy terekkel, ahol mindent meg lehet oldani: közös éneklést, körbeülést, beszélgetést, stb. (Egyszer ki kell béreljük a gyülisek egy közösségi napra, nem drága.)
Elég vegyes volt a hallgatóság, úgyhogy kihívás volt beszélni nekik: kistinik, meg akár érettségi előtt levő nagy lányok is mosolyogtak velem szemben.
Az évek múlásával -érdekes?:P- de az is változik, mi vesz el több energiát: a felkészülés, az utazás vagy az előadás...
találtam készülés közben két vagány idézetet/gondolatot, amit beépítettem az előadásba:
1.
Az Atyánál befogadásra leltünk,
A Fiú életével és áldozatával mutatta meg értékünk,
a Lélek pedig alkalmassá tesz mindarra, amit a mi dolgunk elvégezni. (Vagyok-e valaki c. könyv)
2.
Nem enegedem meg senkinek, hogy sáros cipővel mászkáljon a fejemben. (Mahatma Gandhi - szabad fordítás)
A nap végén beszélgettünk kicsit a szervezőkkel az ilyen rendezvények hasznosságáról. Azt mondtam, annakidején nekem hihetetlenül sokat adott egy ehhez hasonló konferencia. Ott hallottam először arról, hogyan lehet helyesen értékelni magunkat, hogyan viszonyuljak magamhoz és másokhoz, hogyan építhetem be a hitemből fakadó igazságokat az énképembe, s annak a napnak a hangulata, öröme, elfogadása új pályára állított. Akkor is, most is hálás vagyok azért, amit ott kaptam. S nagyon boldog lennék, ha ugyanígy beszélnének évek múltán erről a szombatról azok a lányok, akikkel együtt voltunk. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése