A következő címkéjű bejegyzések mutatása: skacok. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: skacok. Összes bejegyzés megjelenítése

2011. augusztus 14., vasárnap

felkészítő a serdülőkorra


valahányszor tinédzserekkel vagyok - itthon, táborban, suliban, máshol - igyekszem olyan szemmel nézni őket, hogy tanuljam érteni őket, érezni velük, kicsit úgy látni a világot, ahogy az ő szemük látja - mert nemsokára nekem is tinédzserré cseperednek a fiaim. egyik szülinap a másik után, csak kapkodjuk a fejünket.

aztán a tinédzserek dumája mindig is szórakoztatott, és nagyon reménykedem, hogy ezután is lesz eszem hozzá, h szórakozzak időnként, ne csak bosszankodjak :d

mert pl. épp kiosztottam a rendetlenség miatt (talán) egyik fiamat, S a MáN tini unokatesó hallotta. aztán kisétál a konyhába és azt mondja: "K. lemaradtál... anyukád szavalt P.nek"

megfáradt anyukák! minek annyi érzelmet beletenni - hogy más versnek higgye? :P

vagy: "amikor elmész otthonról, azt gondolod, megszabadultál egy kis időre. de nem, ők nyúlkálnak utánad a telefonon keresztül"

"na brávó" "E -TUS!"

2011. május 2., hétfő

újabb hasonlóság


szinte minden srácunk "pont olyan, mint..." természetesen valami híresség.
Krisz- Dávid sógor szerint olyan , mint egy autóversenyző. Ki is, Lea? írd már meg, légyszi, elfelejtettem a nevét.
Babó olyan, mint Massa,
Péter pedig - na ki jut nektek eszetekbe erről a képről?

2011. április 21., csütörtök

V

lett a gondviselés jele nálunk ezen a héten. Nem tudom, mi történt a magasabb régiókban, de a családunk testi épségét nagyon kellett vigyázza az Úr. hála, hogy vigyázta hűségesen. az a V egyik srácunk orrán van egy ideig emlékeztetőül. nyilazgattak a fiúk az udvaron, mozgó célpontra, szerencsére saját készítésű házi szerszámokkal :)- vagyis egymásra, a magyarázás, tiltás ellenére. És megtörtént a "véletlen" . szerencsére az orra hegyét találták el, nem mást. futhattunk volna sürgősségre, s ki tudja milyen eredménnyel. maradt Volna jel egy életre, bűntudat egy életre, ki tudja milyen teher
de ott volt az Úr keze, és védett, kivédett bajt, és minden egyebet. a volnát...

emlékszem, aznap reggel imádkoztam testi épségükért, védelemért. meghallgatott ima volt. :)

a történethez még hozzátartozik, hogy a büntetés után beszélgettünk. "ugye tudod, hogy azért szeretlek, a büntetés ezen nem változtatott?"
a válasz lenyűgözött, boldoggá tett: "persze, hiszen az Úr is megmondta, hogy akit szeret, azt fenyíti meg, hogy lehetőséget adjon neki megváltozni." valahogy így mondta, és tiszta, békés volt a tekintete.

jól mondta...

2011. január 26., szerda

büszke voltam

Múlt héten a péntek olyan zsúfoltra sikerült, hogy muszáj volt lazára venni. volt benne farsang, ballagás, ünneplés, meséskönyv vásárlás, jelmezvisszavitel, ebéd, cukrászdázás, gyüli, vacsora. és ezek összekötéséhez jó sok gyaloglás.
Történetesen enyhe volt az idő (0-1 fok), megtehettük. (Ma reggel -18 volt)
na és akkor úgy volt, hogy karonfogott jobb oldalról Krisz, balról Péter, majd Babó is csatlakozott az összekapaszkodáshoz. spontán kis szeretetmegnyilvánulások, kacagások, szokatlanul nagymértékű tolerancia a kicsivel szemben.
elfoglaltuk az egész járdát.
És láttam a szembejövők arcán - ismerősök, ismeretlenek- átsuhanni a derűt.
lám, mégis szép az élet.

2010. december 2., csütörtök

gyerekduma

hogy mondja Bálint a virgácsnak? - VEREKEDŐ NÖVÉNY!

Legutóbb Krisz nem volt zongoraórán. Vagyis pontosabban úgy járt, mint az egyszeri lány a mesében: volt is, meg nem is. Mert elment a hidegben, esőben, szélben de a tanárnőig nem jutott fel. Ugyanis a zenesuli kapuja előtt ott állt az őr, és csak állt, nem mozdult, sőt nem is kérdezett semmit. Az én nagy fiam meg nem merte megszóliitani, hogy na álljon már félre az útból. Hát nézte a pasast egy darabig, az meg tette az angolt, s Krisz sarkon fordult és hazajött. a tanárnő telefonál, hogy nem jött meg a fiú...
én felkaptam a vizet, hogy biztos nem volt kedve zongorázni és kapóra jött neki ez az őrös dolog, de mikor hazaértem és ránéztem, láttam, hogy ez a fiú nem az a huncut, nem. Szegényke!
Hazajön Péter is, beszáll a beszélgetésbe, és ecseteli, hogy őt is mindig megszólitják, sőt, egyszer még egy egyenruhás csendőr is megszóliitotta.
- És mit mondott?
- Azt, hogy igyekezzek, mert megázok!

:D
(úgy látszik, a fiúk annyira tekintélytisztelők, elég az egyenruha. a csendőrnek minek még beszélni is??)

ma suliba jövet olyan vicceset láttam, még lejegyzem: Dánfalva bejáratánál a vonatsinek előtti villanysorompó egy hosszú létrával volt alátámasztva. kár, hogy nem volt nálam a gép...

de tegnap este ólmos eső esett, és mie hazaértem, az esernyőt vékony jégréteg fedte. azt majd megmutatom. csak érjek haza - mert most épp egy lyukasórám élvezem...
és ha hazaérek, a hosszú iket is átjavitom, mert itt nincsenek. a kódot meg esment elfelejtettem.










2010. július 28., szerda

kutyabarátság

Caspian, Péter kutyájaKrisz nem tud dönteni, kit szeressen jobban: Kukit, vagy Caspiant
Dávidnak Rex a kihívás, csak óvatosan bánik vele
Joni mindegyik kutyát szereti, sőt, Rexit sétáltatni is elvihette
húzzad, Babó!

osztatlan sikernek örvendenek a kutyák. bárki jön hozzánk, a kutyázás mindig program, várva várt pillanat, amikor kiengedik őket szaladgálni...

2010. július 19., hétfő

játék

garázsajtó :D forrás: nlcafé

Vasárnap este igyekeztek haza a fiúk az imaházból, mert kitalálták, hogy narniást fognak játszani- legókkal természetesen.
Szereposztás:
Peter: aranypáncélos lovag
Edmund: perzsia hercege, Dastan (ha jól értettem a nevét)
Lucy, Susan, íjászok: Tamina, Dastan felesége
fehér boszorkány: lego castle királynő
Aslan: rendőrmotor

2010. július 8., csütörtök

11


Krisztián szülinapját ünnepeljük ma, Adináékkal :D

Eddigi legszebbre sikerült tortáját ettük meg - apa, még van neked is!- és persze nem én sütöttem. néhány nappal ezelőtt egy apropómra Krisz megjegyezte, hogy jó neki a kocsi formájú torta is ,de a legjobb egy vár lenne... és Adina varázslói - akarom mondani szervezői szuperképessége révén meglett! Nagyon finom, és majd mutatok képet is.
Krisztián totyogóként olyan volt, mint egy úthenger. elindult, és tértek ki előle a gyerekek, mert az látszott, hogy ő nem fog... most pedig olyan érzékeny, figyelmes és megértő, hogy ritka fiúban... nagy szíve van.
bless his heart! :D
még sokat írhatnék, de nem akarok elfogultan zengedezni és főleg úgy írni, hogy az dicsekvésnek hasson. pedig színtiszta igazat írnék ha azt mondanám, hogy szép is, ügyes is, okos is :D

2010. június 19., szombat

szörnyek a gyerekszobában?

nálunk nem!
Nem értettem és most sem értem, miért kell vitatkozni gyerekeinkkel olyan dolgok miatt, amik félelmet keltenek, mégis ragaszkodnak hozzájuk...

például kisebb korukban mindig rosszat álmodtak, ha scooby doo-t néztek, (egyszer láttak, sokszor álmodtak :( mégis képesek voltak könyörögni nekünk a cd-ért és megnehezíteni nekünk a szülői feladatot... (egyszer kijátszottak, mert amikor egy barátunk felügyelt rájuk vagy egy teljes napot, elmentek a kölcsönzőbe, és persze Azt vetették ki vele...) Végül azt mondtuk, 10 éves koruk után. És most nem kérik, hogy nézhessék. persze van egy öccsük, aki nem 10 éves még, és rajta láthatják, mennyi mindentől tud félni. Például tőlük, mert ijesztgetik.

igaz is, miért szeretik a fiúk az ijesztgetést?

vagy nézzünk aktuálisabb témát, a legókat. Egyik probléma vele, hogy nagyon drága. A másik, hogy tele van szörnyekkel. csontvázak (fehér és fekete) piros szemmel, csontváz lovak, zöld trollok ugyancsak piros szemekkel, csúnya pofával, különféle kőkorszaki és pokolbéli fegyverekkel...

annyi mindentől lehet félni: vulkánkitörés (a hargita vulkanikus eredetű ugyebár), özönvíz, árvíz, földrengés, harapós kutyák, dinoszauruszok, nagy vihar, sötétség.
De nekünk ez nem elég. kell még minden képzeletbeli szörnyet is életre kelteni, miért is ne tartanák a kezükben ezeket az ocsmányságokat?
s ha már nem engedem őket itthon, akkor tarthatnák őket egy uncsinál?

Szóval elég gyakran kell kiselőadást tartsak a játék szerepéről, a jó játék ismérveiről, kell dicsérjem őket, amikor igazán játszanak.

A számitógépes játékokról most inkább nem is írok eszmefuttatást, bár a shrek-es játék is okozott némi álmatlan éjszakát Babónak a télen. Míg rájöttem, miért is álmodik nagy pókokkal...

szóval csak mondom, szülőnek lenni kemény munka. feltalálni az ellenpólusát ennek a sok szemétnek és idétlenségnek ami a játékpiacon van -

azért az igazsághoz hozzátartozik, hogy találtunk a lego kollekciójában egyebet is, mint szörnyeket, és jól lehet játszani velük, kombinálni őket. Nemrég mesélték a fiúk, hogy az uncsiuknál bibliai csatákat játszottak el legóval. Az előbb épp Robin Hood regéjéhez válogatták össze a szereplőket, majd Ivanhoe következett...

Apropó lego és amire képesek érte a gyerkőceink:
5 hónapi gyerekpénz-és ezévi zsebpénzüket fektették be legóba, úgyhogy ma délelőtt, amikor az ígértnél hamarabb meghozták a rendelést igazi karácsonyi hangulat volt nálunk :D errefel ilyen pószt születik a nagy öröm margójára...

2010. május 2., vasárnap

anya, ma van anyák napja?



felléptem a kecskeméti gyüli honlapjára, hogy bekapcsolódjak a délelőtti istentiszteletbe. sámuel bevezető szavaiból máris kiderült, hogy mit is ünnepelnek, s látom, hogy az én nagy fiaim állnak fel a játék mellől, mennek a dugihelyekre és hozzák az ajándékot. Végre leesik, miért kérdezik két napja, hogy mikor van anyák napja...
Péter pillangót készített és saját kezével varrta a gombokat... ami azért nagy dolog, mert ugye legóból bármilyen bonyolult dolgot megépít, de az uborkahámozás már ennél nagyobb kihívás neki - és persze a bátyjának is.
Krisztián saját verset írt,
én meg titokban megkönnyezem

2010. március 31., szerda

nyomaték


a Pszichológia szerepe a családunkban? Ezzel lehet nyomatékossá tenni az anyai intelmet...
na persze. Tudnak a srácok ennél sokkal jobbat!

Szerintük a pszichológia arra jó, hogy lenyomassuk vele a házicsokival megkent nápolyiszeleteket!

Olyan ez, kérem, mint a terápia... nem is annyira fontos, milyen elméletből kiinduló módszert alkalmazol. A lényeg, hogy használjon!

2010. február 22., hétfő

Piroska nagymamája, Sármos testőr és a Pillangó

írtam már a farsang "örömeiről"...
a képeket nézve kezdem azt hinni, hogy a gyerekek hangulata fordított arányú a szülők készülődése közben mérhető érzelmi barométer által jelzettel.

számolom, hogy Krisz mióta farsangba jár, mindig harcosnak öltözött. íme a lista: batman, pókember, lovag, római katona, admirális, testőr. Elképzelni sem tud egyebet magáról...

ezzel szemben Péter listája: nyuszi, római katona, kalóz, skót, Nagymama.
Idén is - épp a szoknyáját veszi le, miközben így morfondírozik: "azt hiszem, tudom mi leszek jövőre: Hófehérke!" ha keresitek a vezérelvet, segítek: vicces legyen.
kezdem elhinni, hogy egyetlen választásunk sem véleltlen :)


ami Babó szárnyait illeti - egy óvatlan pillanatban fölvette Péter egyik osztálytársának éppen letett jelmezének legszebb részét... és kiélvezte! Ez az öröm nem okozott semmi előzetes bosszúságot - nekem...

Piroska és a Nagymama - Dávid és Péter :D

és az idevágó reklám:
"- Piroska, hoztál RedBull-t?
- Igen, nagymama!
- Akkor menjünk farkast lőni!"

2010. január 24., vasárnap

2010. január 14., csütörtök

beírások az üzenőben


Péternek a két legutolsó beírása az üzenőbe megér egy pósztot:

2010.01.13 viccelődtem.

2010.01.14 szórakoztam.

egész jó ez az iskola :D

2009. október 12., hétfő

más baja meg az enyém

mióta elkezdődött a suli és vele együtt a fejlesztő foglalkozások, annyiszor hálát adok a fiaim képességeiért, ahányszor tanulnom kell velük. Mert mivel érdemeltem ki, hogy ép, egészséges és nagyon értelmes gyerekeim legyenek? semmivel. hát nem lehetek türelmetlen éppen velük, és
mégis
van, hogy bocsánatot kell kérnem tőlük. Mert a "többre is képes vagy... aki annyit olvas mint te, az... érdekesebben is tudtad volna fogalmazni..." más gyerekeknek biztatás a számból, a saját gyerekeim felé meg van, hogy szemrehányást hordoz. a vidám tanulás nekik sem árt meg... itthon sem...
el nem felejteni!

2009. július 30., csütörtök

építőtelep a konyhában




nagyon jó ötletekre bukkantam ezen a blogon, pont nekem valók! némelyiket ki is próbáltam itthon a srácokkal.
az ujjal festésre még nem értünk meg Babóval, de sikerült két aranyszőrű báránykát így is összehoznunk... az építőtelep ötlete viszont ránk szabott, és az utána való porszívózás is egykettőre megvan. hiába, van eszem, hogy ezt ne a szobában rendezzem :D

2009. július 16., csütörtök

szülinap




a táborban ért Krisztián szülinapja. Vidám volt. kis egyiptomi díszekkel megspékelve. torta helyett fagyipiramisféle, a gyertya igazi volt.
ez a sapis kép a kedvencem.

2009. június 26., péntek

a nagyok

marmint Krisz es Peter olyan nagyok! Gyakran nezem oket az asztalnal, es probalom felidezni, milyenek voltak babakorukban... neha bevillan egy-egy kep, de olyan hihetetlen, milyen hamar elmult az ido, es semmit nem lehet lementeni belole. belejuk surusodik minden pillanat, erzes, tapasztalat, reszukke valik, en meg csak nezem!

most taborban vannak - nelkulem. nagyok. onalloan gondolkodnak, megvan a sajat kis vilaguk, feszegetik a hatarait... le kell allitsam magam, mert megyek at liraba

szoval az volt, hogy ev vege, zaras, bizonyitvany miegymas. Az unnepsegrol hazaerve kerdezem Kriszt, kapott-e ajandekba valamilyen konyvet. Mire o: "olyan vagany konyvet kaptam, anya!"
kivancsi leszek, o megmutatja. mi volt az? Egy matematika peldatar... es a fiu annyira orult neki, hogy azt nem tudom elmondani. Jobban, mint en orulnek most a C S Lewis sci-fi trilogia masodik es harmadik kotetenek...
a blog nem a dicsekves helye, hat nem mondom el, hogy matematika versenyen valo remek eredmenyert kapta :D szoban mar ugyis mindenkinek elmondtam.

Peter hasonlokeppen mit tett felre a nyarra masodikos konyveibol? a matek konyvet, mert maradtak meg benne megoldatlan feladatok. "jo lesz, ha majd unatkozom"- mondta elorelatoan...
Remek gyerekek. Tudom, minden anya elfogult, de az enyemek tenyleg azok :D

2009. április 16., csütörtök

látogatók 2009 jan 28-tól


View My Stats