gyerekduma

hogy mondja Bálint a virgácsnak? - VEREKEDŐ NÖVÉNY!

Legutóbb Krisz nem volt zongoraórán. Vagyis pontosabban úgy járt, mint az egyszeri lány a mesében: volt is, meg nem is. Mert elment a hidegben, esőben, szélben de a tanárnőig nem jutott fel. Ugyanis a zenesuli kapuja előtt ott állt az őr, és csak állt, nem mozdult, sőt nem is kérdezett semmit. Az én nagy fiam meg nem merte megszóliitani, hogy na álljon már félre az útból. Hát nézte a pasast egy darabig, az meg tette az angolt, s Krisz sarkon fordult és hazajött. a tanárnő telefonál, hogy nem jött meg a fiú...
én felkaptam a vizet, hogy biztos nem volt kedve zongorázni és kapóra jött neki ez az őrös dolog, de mikor hazaértem és ránéztem, láttam, hogy ez a fiú nem az a huncut, nem. Szegényke!
Hazajön Péter is, beszáll a beszélgetésbe, és ecseteli, hogy őt is mindig megszólitják, sőt, egyszer még egy egyenruhás csendőr is megszóliitotta.
- És mit mondott?
- Azt, hogy igyekezzek, mert megázok!

:D
(úgy látszik, a fiúk annyira tekintélytisztelők, elég az egyenruha. a csendőrnek minek még beszélni is??)
ma suliba jövet olyan vicceset láttam, még lejegyzem: Dánfalva bejáratánál a vonatsinek előtti villanysorompó egy hosszú létrával volt alátámasztva. kár, hogy nem volt nálam a gép...

de tegnap este ólmos eső esett, és mie hazaértem, az esernyőt vékony jégréteg fedte. azt majd megmutatom. csak érjek haza - mert most épp egy lyukasórám élvezem...
és ha hazaérek, a hosszú iket is átjavitom, mert itt nincsenek. a kódot meg esment elfelejtettem.