A következő címkéjű bejegyzések mutatása: shulee. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: shulee. Összes bejegyzés megjelenítése

2011. július 12., kedd

pánik

festem az ördögöt a falra, megfutamodnék, nem bírok koncentrálni, tanulni csak alig

máskor hamar átbillenek ezen a ponton, most láss csodát, nem. vagy ?

holnap van a vizsga. ha megírom az ötöst, akkor használhatom majd azt a jegyet, amelyik nagyobbra sikerül: a mostanit, vagy a két évvel ezelőttit. Ez azt jelenti, h nincs is olyan nagy gáz, de mit számít az, amikor a helyzetek megítélése szubjektív, ugyebár. és én tudom, amit tudok, amit érzek, amit nem tudok,

szóval gáz van. pánik van. nem bírok ülni. magammal se bírok, pótcselekvések után és majszolni való után kutatok.

nem kezdem megint, h miért is kell nekem örökké vizsgázni, mert ez nem vezet sehova, meg minek kérdezni, de tényleg, minek? paranoiásokkal, szorongókkal, tanulási zavarosokkal, beszédhibásokkal, stb dolgozok(tam), és értekezéseket várnak el tőlem a vizsgán esetleg az észlelés törvényeiről, vagy a munkamemória, vagy a kreativitás témában. nevek, elméletek, huuuh nem vagyok komputer
és főleg nem vagyok rá képes, hogy két nap alatt bevágjak ekkora anyagot, úgy h fel is idézzem.
mi van, ha nem lesz elég, amit tudok majd mondani a témában

bárcsak megszüntetnék a versenyvizsgákat, véglegesítő vizsgákat és hagynának nekem békét.
egy éve pszichoszomatikus tüneteim vannak és emiatt a bús (nem akarom azt a jelzőt írni, ami eszembe jutott éppen) két vizsga miatt.

bár reméltem, h segít, ha kieresztem a gőzt, maradt a görcs a gyomromban. de legalább lejjebb csúszott, mert egy évig fentebb lakott.

lévén a módszer hatása nem kielégítő, nem gyakorlom tovább. viszlát holnap.
minden jót.

pánik előtt: arcuk szégyentől el nem pirul.
pánik után: arcuk szégyentől el nem pirul!!!

2011. február 23., szerda

tejójég

ezt már csak így szokás mondani nálunk.
ezt olvastam ma egy fizikalabor falán:
"egyetlen atombomba tönkreteheti az egész napot."

2010. június 4., péntek

újabb tál lencse meg a tojások

mindez a sztrájk kapcsán.
Szerintem az érettségiztető kollégák eladták jogaikat (és a miénket is vele együtt, meg a sztrájk sikerét) egy tál lencséért.
Mindig elszomorít, ha azt kell lássam, hogy a polgári öntudat és a változtatásba vetett hit olyan gyenge, hogy még hitnek sem nevezhető. csak azt nem tudom, mi kell ennek a népnek, hogy kimozduljon a holtpontról?
Ma őszintén sajnáltam a szakszervezet képviseletét vállaló kollégámat.

A tojás meg úgy jön ide, hogy a sztrájk lefújtával már vártam az első székely poént ennek kapcsán. A titkárságig kellett csak mennem érte :D
a drága titkárnőnk ugyanis - akitől a friss házitojást szoktam venni- azt mondta, felajánl 50 tojást annak, aki felmegy Bukarestbe tüntetni és Băsescu-hoz vágja őket. Ami tojás marad, azt megvehetem...

s akkor jön az igazgató mosolyogva, hogy a pszichológus kolléga mondjon valami jót...
Mit mondhattam volna? Hála Istennek a Gondviselő nem változik.
És még mindig a szegények oldalán áll! Aki nem hiszi, olvassa el Ézsaiás könyvét.

2010. január 24., vasárnap

2010. január 14., csütörtök

beírások az üzenőben


Péternek a két legutolsó beírása az üzenőbe megér egy pósztot:

2010.01.13 viccelődtem.

2010.01.14 szórakoztam.

egész jó ez az iskola :D

2009. november 10., kedd

Megvan a felmentés!

Olyan boldogan jöttünk el ma a Vekerdy-előadásról :D
erre nem számítottam, hogy ilyen jó lesz, mármint ilyen felszabadító... s ahogy elnéztem a sok-sok szülőt, akinek Vekerdy "megengedte", hogy gyereke cinkosa legyen suliügyekben, hogy rossz gyereke legyen, hogy segítsen a házikban, Uram bocsá` lediktálja neki a fogalmazást... ők is olyan boldogok voltak ettől!

Nagy hiba lett volna kihagyni ezt az előadást.

Furcsa, hogy azokkal a diplomákkal, amelyekkel, .... még mindig olyan sok kérdésben nem kapcsolom össze az elméletet a gyakorlattal, úgy egyáltalán. El sem gondolkodom, hogy akkor miért is, és hogy kellene másképp.

Remélem, sikerül ezután kicsit jobban végeznem a munkámat, és "működnöm" szülőként...
és remélem, sikerül megszereznem az esti előadás anyagát hanghordozón...

és van egy új imatémám: a tanügyi reform :)

2009. október 20., kedd

ezek sem maradhatnak ki

öregasszony a fonóban
















































termésbál






sajnos nem én készítettem ezeket a tüneményes kompozíciókat, ám így is örömet loptak a napomba. Meg ihletet...
az egyik iskolában, ahova bejárok, az a szokás, hogy ősszel termés-bált rendeznek. Gyerekek és szülők közösen találják ki, hogy mit készítenek, miből és hogyan. A tancik szerint évről évre szebbek a kompozíciók, vannak, akik hónapokkal előtte már variálják a lehetőségeket, keresik a témát.
s akkor mutassak is:

2009. október 12., hétfő

más baja meg az enyém

mióta elkezdődött a suli és vele együtt a fejlesztő foglalkozások, annyiszor hálát adok a fiaim képességeiért, ahányszor tanulnom kell velük. Mert mivel érdemeltem ki, hogy ép, egészséges és nagyon értelmes gyerekeim legyenek? semmivel. hát nem lehetek türelmetlen éppen velük, és
mégis
van, hogy bocsánatot kell kérnem tőlük. Mert a "többre is képes vagy... aki annyit olvas mint te, az... érdekesebben is tudtad volna fogalmazni..." más gyerekeknek biztatás a számból, a saját gyerekeim felé meg van, hogy szemrehányást hordoz. a vidám tanulás nekik sem árt meg... itthon sem...
el nem felejteni!

2009. szeptember 9., szerda

nem Brigi

az oka annak, hogy ennyi ideje nem írtam, bár nagyjából azóta nem írtam, hogy ő nálunk van. ezúttal nyugtázhatom, hogy nem vagyok blogfüggő, a személyes kapcsolatokat előnyben részesítem. s mivel Brigi jelenléte sok programot jelent, szép napokat éltünk.
Most éppen dolgozom, Csíkszentdomokoson vagyok. ez látszik is, ugye?

fogok én még írni ide hamarosan arról, hogy van kiben bízni mindig, mert minden ígéretét betartja. Van kit szeretni, mert szeretni jó dolog. arról is, hogy van min gondolkodni, mert olvasnivaló nélkül is mondanak okosakat a környezetemben, van minek örülni, mert Brigi festegeti a hálószobánkat és minden este szebbek a lila tulipánok...

hát így. Az új munkahelyet is szokni kell, lassan már nem is lesz kihívás az új?

A táj és a falu változatlanul néznivaló, szagolnivaló, a nap melegít, a szél öltöztet, a patak csobogja a dolgát a hegy pedig félig kopaszon magasodik a falu fölött. Vagy félig fenyősen? még az is meglehet...

2009. március 23., hétfő

amit mondanak

erre gyerekeknek, fiataloknak életről, kapcsolatokról...
legtöbbször tudatában sem vagyunk annak, milyen programozással indulunk neki az életnek. Amikor először halljuk az ilyen "bölcsességeket" még kicsik vagyunk, hogy megkérdőjelezzük, aztán kérdés, hogy eljön-e az idő, amikor a mondások mögé nézünk?
ezeket abban a bizonyos nőnapi kis csoportban gyűjtöttük:

Felkészítés a házasságra…

Ne komolyodj le hamar, még sok pasi van a világon.

Leánykodj még van időd, mert ha férjhez mész, aztán vége a leánykodásnak.

A mostani eszemmel, soha nem mennék férjhez

Ne menj hamar férjhez, mert aztán úgyis megbánod!

Ne higgy a fiúkban.

A lányok este nem kerengnek.

A férfiak hamar el tudják csavarni a lányok fejét. A lányok ne legyenek hiszékenyek.

Ne ülj be senki kocsijába!

Amelyik fiú nem volt katona, az nem igazán férfi.

Szépségről…

Ne csóréskodj, mert aztán nyögsz, mint anyád.

Mindenki nem lehet tökéletes.

A nő elég ha szép, nem muszáj okos is legyen. A férfinek elég ha kicsit szebb az ördögnél és nadrág van rajta.

A férfiak a nádszálvékony nőket az utcán szeretik, mert büszkélkedhetnek velük, haza a teltebb idomúakat vinnék.

Családban…

Apátok mindig így tett, ezt mondta… apátok bölcs döntésekre képes.

“Én annak idején egy éjjel kétszer mentem fel Domokosra…
- Apátok egy éjjel kétszer ment fel Domokosra, mégis engem vett el - a szomszédból.”

“Apátok öltözik és megy el, nekem marad a mosatlan.”

A nők lusták nem csinálnak semmit csak tv-t néznek, míg mi keményen dolgozunk.

Nagyokos mint az anyja…

Nagymama: “az is nagyokos, mint az apja”

Az okos asszony tud hallgatni.

A férfi a fej, a nő a nyak.

A férfi az erő, a nő az érzékenység.

A férfi a családfő, a nő a család középpontja.

A nő az élet értelme.

A férfi a család eltartója, a nő az összetartója.

A nő a ház három sarkát tartja, a férfi csak egyet.

A fiúk nem sírnak.

Ha lenne egy fiam…

Felkészítés az életre…

Szilveszterezni leányok nélkül ne menjetek, mert bakösszejövetel lesz.

Ne igyál mások kedvéért, mert abból csak rossz lesz!

Mindig moss fogat, drága a fogorvos!

Mi nők egyenlőek vagyunk a férfiakkal, ne érezd alábbvalónak magad mellettük.

A lányok mindig ki kell álljanak az igazuk mellett.

Aztán ügyelj az itallal és a leányokkal!

Pénz nélkül nem lehet szép az élet.


Nektek miket mondtak? ha van kedvetek, bővítsétek a gyűjteményemet!

2009. március 7., szombat

nőnapi

tegnap nőnapi kis diákklubozás volt a dánfalvi suliban. a valentin-napi volt az első ilyen, elég kicsi létszámmal, a tegnapin már kicsit többen voltunk. mondjuk erre is számítottam. szeretem csinálni ezeket a kis délutáni programokat, csak azt nem szeretem, h mindig későn van vége, és nincs mivel hazajöjjek, és ezért az egész család ki kell jöjjön értem, ami viszont kicsit jó, mert legalább látják a diákok, hogy milyen szép kis családunk van, meg ilyenek. merthogy velük szeretek ám dicsekedni. meg büszkélkedni.
az a jó, hogy ezeken az alkalmakon a diákok a legjobbat hozzák ki magukból. mert csak az jön, aki akar, és jól akarja érezni magát, érdekli a téma, aktívak - ami nagy szó, nem csak dánfalvi viszonylatban- hát öröm velük lenni, és még néhány fiatal kollégával.

ilyeneket tudtunk meg:
a nő, ha kerti növény lenne - akkor bazsarózsa
ha kontinens, akkor Ázsia
ha cipő, akkor tűsarkú,
ha bútordarab, akkor ruhásszekrény,
ha frizura, akkor hosszú haj,
ha gesztus, akkor érintés, ölelés,
ha érzelem, akkor szeretet
ha állat, akkor macska vagy pandamaci
ha konyhai eszköz, akkor turmixgép vagy fakanál,
ha időjárás, akkor eső és napsütés, vagy szivárvány
ha évszak, akkor tavasz és főleg április ... lenne.



beszéltünk nőiességről, női szerepekről, női táskákról, és azokról a "bölcsességekről" amelyeket útravalóként kapunk - akár fiúk, akár lányok - otthonról. ezek viszont megérnek egy külön bejegyzést...

most - és tegnap is- azért az volt az érzésem, hogy a tegnapi programból valami hiányzott. Nem tudtam lélekben felkészülni rá rendesen- utolsó percben szóltak, ez a mentségem -, nem éreztem, hogy megértették, ráéreztek a lényegre a témával kapcsolatban: hogy nőnek lenni jó. hogy nem kell minden külső nyomásnak megfelelni. hogy társnak vagyunk teremtve, és társnak lenni jó. nem tudom, azzal maradtak-e az este után, amivel szerettem volna :(

2009. január 16., péntek

örülni a létnek :-)

Szerdán ugye én Karcfalván szoktam osztani az észt meg a játékosdobozokat, betűkártyákat, dobókockákat, különféle ötleteket, miegymást a déákoknak :) na. E hét szerdáján ott nekem nagy élményem volt. Ugyanis a dévai ferences szerzetes, A "Csaba atya" bejött a suliba, a gyerekeket hamar összeterelték, és volt egy olyan kb félórás együtt töltött idő. Úgy megörültem, amikor megtudtam, hogy kit várnak pont arra a napra! Olyan volt nekem, mint egy ajándék, és nem mondtam rá, hogy "csak ennyi?"
A farsang apropóján a gyerekeknek - és nekünk- egyszerűen beszélt arról, hogy ideje van a nevetésnek. az örömről beszélt, amit megosztani akar velünk három-egy Isten: a lét örömét, az alkotás örömét, a jóság örömét.
aztán természetesen mesélt a gyerekek között végzett munkáról, az árvaházakról, a gyerekekről, akiket befogadtak, és akikből azóta lett valaki... Volt egy kedves mondata, ami gondolom gyakran használ: "ha az Isten ajándékot akar adni az embernek, azt gyermekbőrbe csomagolja..."

több ilyen katolikus kellene - gondolom- de meg is szégyellem magam. mert nem a vallás teszi az embert. tudom, tudom, mégis - a sok meddő hívőség után jó látni a gyümölcstermőt, jó látni egy katolikus hitben élő kiválasztottat. És már inkább imát mondok: áldd meg Uram őt és munkatársait, a gyerekeket, és
tégy Uram engem is áldássá!

2008. december 5., péntek

Ha nem vettem volna már meg az ajándékokat karácsonyra

akkor innen rendelnék valamit: www.hobla.hu

ezekkel a játékokkal itt, a Karcfalvi iskolában ismerkedtem meg, nagyon jók és persze nagyon drágák is. De fejlesztésre nagyszerüek, sokuk szórakoztató, (is) és a szülő sem unja el a dolgot a fa alatt egyhamar, mert nem lehet. Csupa jó anyagból készültek,
nekem személyesen a piramis a kedvencem, imádom, amint a bátortalan, magát "butának" tartó gyerek nekifog a hihetetlenül nehéznek látszó feladatnak, s rájön, hogy ez megy neki, nem is olyan nehéz, és milyen érdekes... megáll így is, és ha elforgatod, akkor megtartja a másik kettőt... teljesen belelkesültek tőle eddigi "klienseim".
nézzetek szét, hátha nektek is megtetszik valami.

2008. november 27., csütörtök

futok a vonat után

nem tudom mi történik itthon, valami összeesküvésféle, mert egyáltalán nincs időm blogozni. Pedig milyen büszke voltam rá, h elkezdtem dolgozni, és mégis...
(Amúgy megjegyzem, hogy szerintem a blogozás nagyon jót tett nekem az elmúlt két évben. Nem jártám meg újra azt az érzelmi káoszt és éhséget felnőtt kapcsolatok után, amit a két nagyobb sráccal itthon töltött idő alatt. Számomra ez volt a szocializáció, méghozzá magas szinten. Köszi Y és G! blogtársak.) Hiába, más élete sokkal érdekesebb, mint az enyém. És abban is segített a blogozás, hogy kicsit eltávolodjam a napi esményektől, és előkeressem a szunnyadó humoromat, ezzel győzve le ingerültségem vagy haragom egy-egy incidens után.

És akkor a mai gőzt is adjam ki :)
majdhogynem naponta megharagszom egy-egy hanyag, felelőtlen, gondatlan, vagy csak butaszülőre, aki úgy árt a gyerekének, hogy nem is tud róla. Simán oda nem figyeléssel, elhanyagolással. a Durvább esetekről nem is írok, mert azokra nem haragszom, azokat megtépném! Pszichológusi diplomával a kezemben. Persze nem jönnének a "kabinetbe", akkor sem, ha hívatnám őket.
És akkor az önromboló, naív fiatalok, akik azt hiszik, tudják mit csinálnak, ismerik a másikat, és különben is... rájuk nem haragszom, csak tépelődöm, mit és hogyan mondjak, mennyit, hogy felébredjenek. Öntudatra. Őszinteségre. Egyenességre.

Ma pl egy olyan kissráccal dolgoztam többek között, aki harmadik osztályosan Z-nek mondja az N-t, és semmit, mondom semmit nem tud rajzolni. Soha nem fogott otthon a kezébe ceruzát. Még grafitot sem, nemhogy színest. És nem hibás érte! Most majdnem csaptam egyet az asztalra.

Ezzel be is fejezem ezt a témát, mert nem egészséges hazahozni a munkahelyi problémákat...

amúgy az ingázás nem is olyan vészes - azt leszámítva, hogy mindig rohanok, hogy elérjem a vonatot vagy a buszt. az előbbi általában késik, ezért én időben vagyok. egy idős kolléga folyton azzal bosszant, ha épp beesek a pályaudvarra, hogy hiába na, a pszichológusnak látszik, hogy van önbizalma.
Klassz kollégáim vannak! Akik nem azok, azok nem érdemlik meg, hogy a blogomban megemlítsem őket.
Szóval szeretem a munkám. És mivel leesett az első hó, és nem is ment el, azt hiszem kevesebbet fogok hazafelé stoppolni. Inkább buszozok - pedig az hideg, koszos, és szemtelenül drága.

2008. november 3., hétfő

lázongás? sztrájk? naplopás?

meglehet, hogy egy protestáló típus vagyok. szívesen ellenkezem, csak legyen mivel. Imádok vitázni, érveket keresni, csatasorba felsorakoztatni őket...
valószínüleg ezt a lázadást nem élveztem ki eléggé tinédzserként - akkor nem voltam egy vadóc, csak dumagép, aki vagy mélységesen szomorú, mert az élet értelmetlenségének súlyát teljesen átérzi, vagy rá se ránts stílusba néztem az életet, és megpróbáltam kacagni rajta. zárójel bezárva. Másik nyitva: miért kell nekem folyton ilyen önfeltáró mondatokat írni? ennek az énközlésnek tényleg nincs határa? akkor sem, ha az az én-már a múlt része? második zárójel is bezárva.
szóval a tanügy errefele tele van a sztrájkoljunk, ne sztrájkoljunk féle vitákkal. szerintem sztrájkoljunk. mert az igazságtalanság még hagyján, de a csúfkodás kormányszinten még ennél is megalázóbb. Ha sztrájkolunk, én kijelentem mindenki előtt, hogy legyen világos: azért fogok sztrájkolni, mert felháborított, ahogy a kormány kezeli az ügyet, a tanárokat. Megalázó, ahogy megpróbálják megmagyarázni több tízezer értelmiséginek, hogy milyen méltánytalan igazságtalanság lenne velük szemben alkalmazni egy 100 százalékban megszavazott törvényt. Egyet előre, kettőt hátra... az 50 százalékos fizetésemeléssel csak nőne a szakadék az egyetemi tanárok és a középiskolai tanárok bérezése között! na és ezen én sírjak? egyszerű megoldások vannak erre a problémára: válasszák külön a két oktatásrendszert a fejükben, azután papíron, és döntsenek külön-külön mindegyik esetben.
Nekem nem fáj, hogy az egyetemi tanárok jól keresnek, az fáj, hogy én és a sorstársaim keresünk keveset. Na, ez érthető, nem? ha nekik már jó, és a fizetésemeléssel még jobb lesz, akkor mi a baj? ez eddig még nem probléma. a törvény alkalmazásával nekem is jobb lesz!
szóval én azért fogok sztrájkolni, mert nem szeretem, ahogy beszélnek és csiki-csukiznak (meg ciki-cukiznak)ez ügyben, és azon mesterkednek, hogy a közhangulatot a pedagógusok ellen hangolják.
és nekem hiába is aggódnak a gazdasági válság miatt. miért nem jut eszükbe aggódni, amikor a saját képviselői meg szenátori fizetésük emelését szavazzák meg? vagy amikor a juttatásokat tárgyalják? a nagyságrendek szépen közelítik egymást... sokaknak kevés fizetés, keveseknek nagyon sok fizetés -
jövőre a gazdasági fejlődés 8 százalékosra lesz tehető. akkor meg mi ez a nagy pánikhangulat?
kormánypártiak kíméljenek...

amúgy a sztrájkolás elég unalmas dolog. ülj benn a diákokkal és közben csak arra ügyelj, hogy ne öljék egymást. azt hiszem, a sztrájk végére már nem lesz ebben a pszichopedagógiai kabinetben ki nem olvasott könyv... az élet napos oldala :D

2008. október 31., péntek

van az úgy,

hogy munka közben elbizonytalanodom. Mit csináljak, hogy fogjak hozzá a dologhoz? Milyen tervet készítsek a felzárkóztatásra? Jó lenne, ha lenne pontos, tutira menő recept. Aztán gondolok egyet, és utánanézek a szakirodalomban a témának. Kezdek örülni, mert találok jó címeket, éled a remény, hogy van itt valami :)
aztán amikor azt hiszem, hogy megtaláltam a kulcsot, olyan sokszor azt kell tapasztaljam, miután több tíz oldalt végignyálaztam, hogy a probléma körbe van járva, meg van világítva minden oldalról, elméletek és eddig használt módszerek, szépen időrendi sorrendben, gyakorlat és mögötte megbújó filozófia, aztán ...
rájövök, hogy nincs itt kulcs, csak a fekete lyuk, amibe be kell majd tenni a kulcsot, ami nyitja.

na de a kulcsot azt nem írja, hol keressem :(

ilyenkor mit teszek? visszanyúlok a gyökereimhez. Milyen jó, hogy van nekem olyan :). mert úgy hiszem (igen, nem csak gondolom), hogy többet meg leghet tudni az emberről a teológiából, mint az etológiából.

a most kellő kulcs azonban még mindig nincs a kezemben!!!

2008. szeptember 23., kedd

melegszik

amúgy az iskolában kezd melegedni a légkör. igen, a bemutatkozás, ismerkedés időszaka elég hideg volt :( a tanáriban. A diákok még kíváncsiak...
Megvolt a "bemutatkozásom", most már azon kell dolgozzam, hogy lefaragjam a félreértéseket. elmondtam nekik, milyen problémákban állok rendelkezésükre, de néhányan ezt úgy értették, ahogy nem kell.
azt már mondtam, hogy aNapóleonokon nem tudok segíteni, ezért ők ne is keressenek meg. Most még azt is el kell mondjam, hogy nem vagyok a jótündér, és főleg nincs varázspálcám. Nem tudok megváltoztatni senkit, a tanulást nem lehet "kibekkelni", és a problémák sem tűnnek el varázsszóra. De dolgozhatunk együtt rajtuk.
Nos, a dolgozást én elkezdtem.

ui. azért jó lenne egy varázspálca...
ui.2. ma egy pillanatra újra láttam sumákert :D más utakon jár... és nem tudtam lekapni, ma nem. de ami késik...

2008. szeptember 18., csütörtök

véletlen egybeesés talán,

mégis, miután kiírtam a blogba a fogfájós dolgot, felvette a doki a telefont, és kaptam időpontot! Azelőtt is próbálkoztam, eredménytelenül... nem hiszem, hogy a fogdoki olvasná fix ezt az oldalt - bár a nevemet tudja, mert ugye egy KUI nem is olyan hétköznapi név, meg kell jegyezni, és amikor az asszisztense kérdi, hogy ezt hogy kell leírni, finoman lehet ugratni miatta :D szóval
voltam, most nem fáj, a fog sorsáról pedig majd hétfőn születik döntés... ami pedig a szerdai székbenülést illeti, a doki saját szavaival élve, kicsit "vaddisznókodott". tényleg kicsit, és amint az látszik, kibírtam. még mindig nem félek fogorvoshoz menni, de nem is az a kedvenc találkahelyem.

akkor ott van még ez a sxchumacher... amiről a másik blogon írtam egyesek bosszantására - nos, kezdem remélni, hogy mivel szóvá tettem, esély van arra, hogy újra felbukkanjon a sarkon. De ha a jövő héten sem fog, akkor többet nem várok és kiírom ide, meg oda is, persze, hogy leleplezzem.
amúgy
ez a blogbejegyzés azért született, mert lecketervet kellene írjak, este van, és millió dolgom van.

látogatók 2009 jan 28-tól


View My Stats