nőnapi

tegnap nőnapi kis diákklubozás volt a dánfalvi suliban. a valentin-napi volt az első ilyen, elég kicsi létszámmal, a tegnapin már kicsit többen voltunk. mondjuk erre is számítottam. szeretem csinálni ezeket a kis délutáni programokat, csak azt nem szeretem, h mindig későn van vége, és nincs mivel hazajöjjek, és ezért az egész család ki kell jöjjön értem, ami viszont kicsit jó, mert legalább látják a diákok, hogy milyen szép kis családunk van, meg ilyenek. merthogy velük szeretek ám dicsekedni. meg büszkélkedni.
az a jó, hogy ezeken az alkalmakon a diákok a legjobbat hozzák ki magukból. mert csak az jön, aki akar, és jól akarja érezni magát, érdekli a téma, aktívak - ami nagy szó, nem csak dánfalvi viszonylatban- hát öröm velük lenni, és még néhány fiatal kollégával.

ilyeneket tudtunk meg:
a nő, ha kerti növény lenne - akkor bazsarózsa
ha kontinens, akkor Ázsia
ha cipő, akkor tűsarkú,
ha bútordarab, akkor ruhásszekrény,
ha frizura, akkor hosszú haj,
ha gesztus, akkor érintés, ölelés,
ha érzelem, akkor szeretet
ha állat, akkor macska vagy pandamaci
ha konyhai eszköz, akkor turmixgép vagy fakanál,
ha időjárás, akkor eső és napsütés, vagy szivárvány
ha évszak, akkor tavasz és főleg április ... lenne.


beszéltünk nőiességről, női szerepekről, női táskákról, és azokról a "bölcsességekről" amelyeket útravalóként kapunk - akár fiúk, akár lányok - otthonról. ezek viszont megérnek egy külön bejegyzést...

most - és tegnap is- azért az volt az érzésem, hogy a tegnapi programból valami hiányzott. Nem tudtam lélekben felkészülni rá rendesen- utolsó percben szóltak, ez a mentségem -, nem éreztem, hogy megértették, ráéreztek a lényegre a témával kapcsolatban: hogy nőnek lenni jó. hogy nem kell minden külső nyomásnak megfelelni. hogy társnak vagyunk teremtve, és társnak lenni jó. nem tudom, azzal maradtak-e az este után, amivel szerettem volna :(