pánik

festem az ördögöt a falra, megfutamodnék, nem bírok koncentrálni, tanulni csak alig

máskor hamar átbillenek ezen a ponton, most láss csodát, nem. vagy ?

holnap van a vizsga. ha megírom az ötöst, akkor használhatom majd azt a jegyet, amelyik nagyobbra sikerül: a mostanit, vagy a két évvel ezelőttit. Ez azt jelenti, h nincs is olyan nagy gáz, de mit számít az, amikor a helyzetek megítélése szubjektív, ugyebár. és én tudom, amit tudok, amit érzek, amit nem tudok,

szóval gáz van. pánik van. nem bírok ülni. magammal se bírok, pótcselekvések után és majszolni való után kutatok.

nem kezdem megint, h miért is kell nekem örökké vizsgázni, mert ez nem vezet sehova, meg minek kérdezni, de tényleg, minek? paranoiásokkal, szorongókkal, tanulási zavarosokkal, beszédhibásokkal, stb dolgozok(tam), és értekezéseket várnak el tőlem a vizsgán esetleg az észlelés törvényeiről, vagy a munkamemória, vagy a kreativitás témában. nevek, elméletek, huuuh nem vagyok komputer

és főleg nem vagyok rá képes, hogy két nap alatt bevágjak ekkora anyagot, úgy h fel is idézzem.

mi van, ha nem lesz elég, amit tudok majd mondani a témában

bárcsak megszüntetnék a versenyvizsgákat, véglegesítő vizsgákat és hagynának nekem békét.

egy éve pszichoszomatikus tüneteim vannak és emiatt a bús (nem akarom azt a jelzőt írni, ami eszembe jutott éppen) két vizsga miatt.

bár reméltem, h segít, ha kieresztem a gőzt, maradt a görcs a gyomromban. de legalább lejjebb csúszott, mert egy évig fentebb lakott.

lévén a módszer hatása nem kielégítő, nem gyakorlom tovább. viszlát holnap.

minden jót.

pánik előtt: arcuk szégyentől el nem pirul.

pánik után: arcuk szégyentől el nem pirul!!!