valahányszor tinédzserekkel vagyok - itthon, táborban, suliban, máshol - igyekszem olyan szemmel nézni őket, hogy tanuljam érteni őket, érezni velük, kicsit úgy látni a világot, ahogy az ő szemük látja - mert nemsokára nekem is tinédzserré cseperednek a fiaim. egyik szülinap a másik után, csak kapkodjuk a fejünket.
aztán a tinédzserek dumája mindig is szórakoztatott, és nagyon reménykedem, hogy ezután is lesz eszem hozzá, h szórakozzak időnként, ne csak bosszankodjak :d
mert pl. épp kiosztottam a rendetlenség miatt (talán) egyik fiamat, S a MáN tini unokatesó hallotta. aztán kisétál a konyhába és azt mondja: "K. lemaradtál... anyukád szavalt P.nek"
megfáradt anyukák! minek annyi érzelmet beletenni - hogy más versnek higgye? :P
vagy: "amikor elmész otthonról, azt gondolod, megszabadultál egy kis időre. de nem, ők nyúlkálnak utánad a telefonon keresztül"
"na brávó" "E -TUS!"
6 megjegyzés:
szóval így, a fiam aranyokat köpköd :)
aztat há. te meg kiengednek a kórházból, s máris a gép előtt ülsz?
amúgy búcsúzáskor azt mondta Barka, h nagyon hasonlítok rád :D jól esett :)
nekem is jólesik, hogy neked jólesett :)
Ezek szerint ott jól esik..
Nekem is jól esik, hogy nektek jól esik:)
vacsoránál kérdem, mit szeretnétek enni: szendvics (útról maradt), boeuf saláta, ...?
mire Ábi: hát nem is tudom, olyan nagy a választék...legyen szendvics, az a legrégebbi :)
micsoda racionalitás!! hát ilyet még nem hallottam gyerektől
reggel pedig: sose voltam nagy evő, jó lesz a műzli
még csupa szív a fiad
Zsóki
ha-ha-ha!
Megjegyzés küldése