a nagyok

marmint Krisz es Peter olyan nagyok! Gyakran nezem oket az asztalnal, es probalom felidezni, milyenek voltak babakorukban... neha bevillan egy-egy kep, de olyan hihetetlen, milyen hamar elmult az ido, es semmit nem lehet lementeni belole. belejuk surusodik minden pillanat, erzes, tapasztalat, reszukke valik, en meg csak nezem!

most taborban vannak - nelkulem. nagyok. onalloan gondolkodnak, megvan a sajat kis vilaguk, feszegetik a hatarait... le kell allitsam magam, mert megyek at liraba

szoval az volt, hogy ev vege, zaras, bizonyitvany miegymas. Az unnepsegrol hazaerve kerdezem Kriszt, kapott-e ajandekba valamilyen konyvet. Mire o: "olyan vagany konyvet kaptam, anya!"

kivancsi leszek, o megmutatja. mi volt az? Egy matematika peldatar... es a fiu annyira orult neki, hogy azt nem tudom elmondani. Jobban, mint en orulnek most a C S Lewis sci-fi trilogia masodik es harmadik kotetenek...

a blog nem a dicsekves helye, hat nem mondom el, hogy matematika versenyen valo remek eredmenyert kapta :D szoban mar ugyis mindenkinek elmondtam.

Peter hasonlokeppen mit tett felre a nyarra masodikos konyveibol? a matek konyvet, mert maradtak meg benne megoldatlan feladatok. "jo lesz, ha majd unatkozom"- mondta elorelatoan...

Remek gyerekek. Tudom, minden anya elfogult, de az enyemek tenyleg azok :D