Nem értettem és most sem értem, miért kell vitatkozni gyerekeinkkel olyan dolgok miatt, amik félelmet keltenek, mégis ragaszkodnak hozzájuk...
például kisebb korukban mindig rosszat álmodtak, ha scooby doo-t néztek, (egyszer láttak, sokszor álmodtak :( mégis képesek voltak könyörögni nekünk a cd-ért és megnehezíteni nekünk a szülői feladatot... (egyszer kijátszottak, mert amikor egy barátunk felügyelt rájuk vagy egy teljes napot, elmentek a kölcsönzőbe, és persze Azt vetették ki vele...) Végül azt mondtuk, 10 éves koruk után. És most nem kérik, hogy nézhessék. persze van egy öccsük, aki nem 10 éves még, és rajta láthatják, mennyi mindentől tud félni. Például tőlük, mert ijesztgetik.
igaz is, miért szeretik a fiúk az ijesztgetést?
vagy nézzünk aktuálisabb témát, a legókat. Egyik probléma vele, hogy nagyon drága. A másik, hogy tele van szörnyekkel. csontvázak (fehér és fekete) piros szemmel, csontváz lovak, zöld trollok ugyancsak piros szemekkel, csúnya pofával, különféle kőkorszaki és pokolbéli fegyverekkel...
annyi mindentől lehet félni: vulkánkitörés (a hargita vulkanikus eredetű ugyebár), özönvíz, árvíz, földrengés, harapós kutyák, dinoszauruszok, nagy vihar, sötétség.
De nekünk ez nem elég. kell még minden képzeletbeli szörnyet is életre kelteni, miért is ne tartanák a kezükben ezeket az ocsmányságokat?
s ha már nem engedem őket itthon, akkor tarthatnák őket egy uncsinál?
Szóval elég gyakran kell kiselőadást tartsak a játék szerepéről, a jó játék ismérveiről, kell dicsérjem őket, amikor igazán játszanak.
A számitógépes játékokról most inkább nem is írok eszmefuttatást, bár a shrek-es játék is okozott némi álmatlan éjszakát Babónak a télen. Míg rájöttem, miért is álmodik nagy pókokkal...
szóval csak mondom, szülőnek lenni kemény munka. feltalálni az ellenpólusát ennek a sok szemétnek és idétlenségnek ami a játékpiacon van -
azért az igazsághoz hozzátartozik, hogy találtunk a lego kollekciójában egyebet is, mint szörnyeket, és jól lehet játszani velük, kombinálni őket. Nemrég mesélték a fiúk, hogy az uncsiuknál bibliai csatákat játszottak el legóval. Az előbb épp Robin Hood regéjéhez válogatták össze a szereplőket, majd Ivanhoe következett...
Apropó lego és amire képesek érte a gyerkőceink:
5 hónapi gyerekpénz-és ezévi zsebpénzüket fektették be legóba, úgyhogy ma délelőtt, amikor az ígértnél hamarabb meghozták a rendelést igazi karácsonyi hangulat volt nálunk :D errefel ilyen pószt születik a nagy öröm margójára...
1 megjegyzés:
Egyetértek! Először is arról,hogy nem könnyű szülőnek lenni,1000-szer is elmondani hogy miért nem jó az a bizonyos valami,és ki is kell tartani az elhatározás mellett.Egyébként fuccs a szülői tekintélynek meg annak hogy következő alkalommal is komolyan vegyenek.
De úgy látom -megéri:)
Kitartás Encó!
Megjegyzés küldése