az elégedetlen utas

egy ideig csak néz, mint aki nem hisz a szemének. azután felháborodik. majd morog. azután eszébe jut, hogy tenni kéne valamit! előkapja a telefonját, és már mondja is az újságírónak: "van egy jó témám, érdekel?" Naná, hogy érdekli. jó téma? háááát hogyismondjam

felülök Karcfalván a buszra, és mit látnak szemeim az utastérben? pucér nőt jó nagy poszteren. azt a! ez meg mit keres itt, egy utasszállító járművön? Én nő vagyok, muszáj ezt néznem? És mi van, ha a kicsi fiammal utazok? háromévesen ennek kapcsán kezdjem el a szexuális nevelését?

Szóval ha minden igaz, háborgásomnak lesz foganatja is. Mert aztán úgy döntöttem, elmegyek a végállomásig. Megkerestem az állomásfőnököt, és panaszomat szóban elmondtam, majd papírra vetettem. Arra kértek, adjam meg a telefonszámomat, hogy tudjanak majd értesíteni a foganatosított intézkedésről.
Hát várom. többet nem akarok ilyet látni semmilyen járgányon.
és nem érdekel, hogy ilyen az egész világ. ha én nem akarom, ne kelljen néznem. és ne nézhesse a gyerekem.