velem volt a bibliám , szépen sütött a nap, leültem, olvastam, gondolkodtam. (el ne ájuljon senki, ha én ilyet csinálok egyedül, az menekülés... magam elől, magamban, Hozzá. )
aztán azt kérdeztem az Úrtól, mi az igazság: a hívőséget belülről, szeretetből kell megélni, csak úgy, természetességgel, ahogy jön, vagy pedig csakis önmegtagadással, erős akarattal, kitartással, mindennapos tervvel, mint ahogy azt pl. egyik-másik szerzetes teszi, fél 5kor kelve, két órát imádkozva, vagy pl. ahogy E. Eliott írja egyik nagyon racionális és kemény könyvében amelyikben éppen a nyugati punnyadó emberek keresztyénségét ostorozza - vagy lerántja róla a leplet.
hogy lehet úgy szeretni és mélységekre jutni az Úrral való kapcsolatban, hogy közben nem teher, feladat, vallásos elvárás, akár a sajátom?
aztán gondoltam magamban: hogy fogsz erre nekem válaszolni? (nem mintha nem tudna, hanem mintha nem lennék olyan könnyen értő)
s láttam az orrom előtt egy aprócska pókot. láthatatlan szálon kapaszkodott és haladt előre . A szál biztosan megvolt, mert azon kapaszkodott, és a célját is láttam kétség nélkül. el is érte.
és azt mondta az Úr: így. ez a kapaszkodás abba a szálba, így haladni - ez a természetes. állandóan kapaszkodik, folyamatosan halad, s cseppet sem bánja, hogy ott a szál.
6 megjegyzés:
Kapaszkodó nekem is sokszor kell,és hála Istennek van mibe.Ott az Ő igéje,ígérete,a Szent Szellem vezetése.Jó rájönni újra és újra hogy Ő mindenkinél jobban ismer.Tudja h én csak egy porból vett Ember vagyok.Ismer:))
Ez annyira jó és olyan encós :)! Puszi
Mintha csak a saját gondolataimat írtad volna le...
hmmm. Már egy hónapja ez a kérdés van bennem:) Jó volt végre egy válasz is:)
Merre van ez e mezo, hogy en is ellatogassak oda...
a mező itt van a temetőn túl. pókot viszont mindenütt találni... :)
hermina: akkor kapaszkodjunk jól!
Megjegyzés küldése