Az ilyen napokon naívan azt is gondolom, hogy ha nem járnék dolgozni, úgy nézne ki a lakás, ahogy szeretném. Komolyan, olyan dolgokra ragdtat el a képzeletem, hogy kibérelek egy rasketálógépet, és egy délelőtt alatt rendbeszedem a bordóra festett, kopott padlót. miközben azt sem tudom, hogy is néz ki manapság egy ilyen gép. De annyi akarat szorulna belém, h megcsinálnám, meg én! Az ilyen gondolatok persze a nap első felében jutnak eszembe...
nagy butaság részemről azt gondolni, hogy a szép padló boldoggá tenne.
mégis megcsinálnám...
utána szépen lelakkoznám. Szeretem a festékek, lakkok illatát.
vannak napok, amikor meg azt kívánom, bárcsak olyan lennék, amilyen még soha nem voltam. mondjuk tökéletes ... :) jézusi jellemmel, derűvel, bölcsességgel, szeretettel, időbeosztással.
vannak napok, amikor nyilvánvalóvá válik a pucér valóság: mennyire kell a mindennapi kegyelem.
3 megjegyzés:
Milyen jo, hogy ezt le is jegyezted!
megerte benezni ide:)
nekem a csempe fugáját kellene kifehéríteni...már próbáltam pár vegyszert hozzá.
addig is elnézem olyannak amilyen. a gyerekeim azt mondták ők nem lennének boldogabbak attól mert fehérebb lenne, s egyébként is, ők tutti nem fognak emlékezni rá majd, csak akkor, ha még elnyafogom párszor:P
kérem, tinédzserekkel van tele a házunk, neked meg fiúkkal. egyik otthonnak se lehet tökélybetegsége, asszem:) boldog ádventet!
Megjegyzés küldése