2009. december 14., hétfő

hosszú advent

nem annyira friss ez az üzenet, hogy égessen, de valahogy belém égett. azért idei, adventi.

Erzsébet adventje, várakozása jut mindegyre az eszembe.
Egy életen át várt rá, hogy gyermeke legyen. Nem lett. Pedig igaz volt az Úr előtt (talán igy fogalmaz a biblia), férje pap... a zsidó kultúrában- ahol bélyeg volt a gyermektelenség - a fájdalom, üresség szégyennel vegyülhetett benne. Majd megadás, beletörődés.
nem hinném, hogy erzsébet megúszta volna miértek, lázadás, elkeseredés, harag nélkül a gyeremektelenségét. miért nekem nem? másnak miért igen? tényleg baj van velem? Isten adhatna, de nem ad... a szomszédasszonyoknak igazuk lehet...

ha valakinek sokszor mondják, hogy nem ér semmit, egy idő után elhiszi. ha Isten jutalomként adja a gyermeket, akkor őt bünteti... baj van vele. nem kell feltétlenül tudja az ember mi a baj, sőt, annál rosszabb a dolog, minél megfoghatatlanabb annak oka.

sztem így öregedett meg Erzsébet, azzal az érzéssel, hogy Isten őt nem tartja érdemesnek arra, hogy gyermeke legyen. mert ő kevesebb mint a többi nő...
és akkor hazajön a férj némán a templomból, és valahogy tudtára adja, hogy az Isten most fog adni nekik gyereket. Most. Amikor már rég nincs menstruáció, amikor öreg, amikor tényleg nem tudja, mit kell egy gyerekkel csinálni...

és akkor valóban terhes lesz. reggeli rosszullétek, étvágytalanság, kívánás...
és érzi a magzat növekedését, és kerekedik a teste - amiről azt hitte, már csak csúnyulni fog,- figyeli, mikor mozdul meg először...

és öt hónapra elbújik a világ szeme elől. attól fogva, hogy terhes marad, eltűnik.
Ugye, ha muszáj, meg lehet csinálni. ki lehet kapcsolni akár az egész világot. nem csak két-három napra. (a ma emberének ez szinte lehetetlen. egy-két hét még megoldható, de azután menni kell. the show must go on...hogy vagy? jól. ..)
a belső történések fontosabbak, mint a külsők. erzsébet ezt tudja. van ideje önmagára, hogy egyenesbe jöjjön, és rendet tegyen lelkében, és mindent átértékeljen.
erzsébet, adventje alatt megtalálta azt az Istent, akire a szíve vágyott. aki szereti es aki azt mondja, hogy nem kevesebb a többi nőnél, hanem több. hogy különleges, és az eddigi egész várakozás és elutasítás céllal volt. másképp nem lenne nyilvánvaló, hogy ami történik, aki készülődik erre a világra tényleg különleges.

meg kell emészteni ezt a nagy másságot, és rá kell jönni, hogy élete előjelet cserél: nem büntetett, nem elutasitott, hanem kiválasztott, áldott

ez a terhesség megváltoztatja Erzsébetnek nem csak a jelenét, nem csak azt, ahogy elképzelte a jövőt, de átírja a múltját is. senkinek nem volt igaza, aki bántotta...

öt hónap csend és
csendesség

...és a gyermek megtelt Szentlélekkel még anyja méhében

mennyi minden múlik rajtunk adventben. mennyit változhatunk adventben.
mekkorát változhat a perspektívánk a várakozás ideje alatt


8 megjegyzés:

Borzási Márta írta...

Köszi Encókám!

Mónika írta...

Nem régen találtam rá írásodra,és hát ez,amit most leírtál...húú,kellett nekem,köszönöm...üdvözlettel:Mónika

Both Erika írta...

ugy vedd ezt Encokam, hogy NAGYON szomjas voltam es eZ egy nagy pohar viz volt most nekem, a legjobbkor...KOSZI

encóka írta...

örülök, hogy nektek is jó! legyetek áldottak!

Lea Mónika írta...

wow.... koszonom..:)

zsoki írta...

en azt tanultam belole, h ne bantsak senkit, mert sose tudhatom az igazat, ill. az igazsagot. Az az Istene, es ez jo igy.



U.I. csak azt nem tudom mikor kerult ide ez a bejegyzes, mert bar nem minden nap, de azert 14-ike ota beneztem a blogodra es mindig az osztozkodas volt az utolso. Biztos elbujtal, mint E.

encóka írta...

nem bujkaltam en... biztos a nyet:)

Mike Adina írta...

hát én meg ma találtam meg ezt a bejegyzést, biztos nem véletlen...
Encókám, az ilyeneket mindig írd le!

látogatók 2009 jan 28-tól


View My Stats