azzal maradsz...

ez most egy húsvét utáni reflexió lesz, (hosszú i nélkül) mert mindig csak a a gondolat virága bomlott ki, de nem jutottam el a gyökérig, és nem akarom elfelejteni.

A papok, illetve az emmausba igyekvő tanitványok viselkedésén reflektáltam. Miért tették, amit tettek?
Papok: (vezető funkcióban levők)
---meg kell ölni Jézust! ... ha kell, Lázárt is megöljük!... húsvétig legyen meg!... Pilátust majd sarokba szoritjuk! ... szállj le a keresztről, akkor hinni fogunk!... feltámadt? nem baj, majd egyet hazudunk!...
vajon milyen kellett volna legyen az a Krisztus, akit ők elfogadnak? Akinek követésére beállnak?
- szerintem olyan aki hagyja, hogy továbbra is ők vezessenek, és megengedné, hogy használják az ő hatalmát, fegyvereit, erejét, tekintélyét, hogy olyan dicsőséges országot hozzanak létre... amiben még ők sem hittek, hogy megvalósulhat.
- azt hiszem, annyi tudással, ismerettel amennyi nekik volt, felmérték, mi következik abból, ha "véletlenül" tévednek. Vállalták a kockázatot. vesztettek. Mert a büszkeségüket választották. Azzal maradtak, miközben tudták, hogy örökre elszúrták.
Most kezdem érteni mit jelent, hogy a büszkeség megvakit. Ők nem futnak ellenőrizni, vajon nem hallucináltak-e a katonák... nem volt szükségük arra, mint Tamásnak, hogy lássanak, tapintsanak. Vagy ellenkezőleg: nem kockáztatták, hogy szembemenjenek vele?
Őrizni a látszatot egy életen át. büszkeségből. és rothadni belülről... rettegni attól, ami következik

a büszkeség nem jó ló, nem érdemes rá tenni. bár messze visz :(

az emmausba igyekvő tanitványoknak lehet, hogy elegük lett az egészből. mennyi csalódást bir elviselni egy ember? ők úgy gondolták, ennél többet már nem, menni kell Jeruzsálemből. ha a többiek maradnak, maradjanak, de amit az asszonyok mondanak, több a soknál.
Van olyan - nem is kevés (és nem mondom, h ez rossz lenne)- aki nagy csalódás után elmegy a helyszinről, hogy a veszteséget ne juttassa eszébe minden apróság, utcasarok, ember... átgondolni, számot vetni, hogyan tovább, van-e tovább... rendet tenni a gondolatokban. Ezúttal Jézus az, aki rendet tesz a gondolatokban. beilleszti a hiányzó darabokat, és a történelem nem új szinben tűnik fel - ez egy másik történelem. Amit ők hittek, az nem is létezett. ami van... az jóval több az álmaiknál.
az egyik legeslegjobb dolog - nekem , most- az, hogy Jézust nem egy szófordulatról, hangsúlyról ismerik fel (pl. ó, ti balgák!). Megtört kezével megtöri a kenyeret és hálát ad. a kenyér megtörése, a hálaadás érte - ismerős volt. a kéz pedig összetéveszthetetlen.
a tanitványok hittek, Jézusban hittek, de nem ragaszkodtak saját elképzelésükhöz. Jézushoz ragaszkodtak.
Jézus mellett is lehet az ember nagy tévedésben - bizonyos dolgokat, elképzeléseket, terveket illetően. ha a büszkeség helyhez köt... nincs találkozás
a büszkeség élete az ember halála