2010. július 15., csütörtök

válaszok

Babót -bocsánat, Bálintot- nevelni folyamatos kihívás, és folyamatos mulatság, folyamatos tréning. Mert nagyon hamar megtanul és alkamaz minden általunk bevetett cselt, trükköt, manipulatív eszközt. Ugyanakkor csupán azzal, hogy beszél, rengetegszer mosolyt csal az arcunkra. néha még a tietekre is, ugye? na kérem.
A kihívás pedig azért, mert kérdez, és nagyokat kérdez. Odafigyel temetésen a prédikációra, és lereagálja. (Dédi tata temetésére mentünk, és mivel hetek óta foglalkoztatja a halál és a temetők , gondoltam, jobb ha viszem, mint ha nem. ) Pl. temetik tatát, és ő megjegyzi (ölemben van, mert én tudom, hogy fél többek között attól, nehogy ... ki sem írom) anya, ez nem örök élet. Beszélgetéseinkben gyakran előhozza az élet és halál kérdését, a menyországot, öröklétet. Persze sokszor csak keresem a szavakat, amelyek segíthetnek neki megérteni belőle valamit. Szavakat, amelyek oszlatják a halálfélelmet, a visszafordíthatatlantól való félelmet. Örök élet - másként, máshol - egyelőre nem tetszik neki az ötlet.
Most is a hazaúton azt mondja, hogy ő nem akar láthatatlan testet a menyországban. Mondom, hogy semmi gond, a Jó Istennek elmondja kívánságát, és mivel ő szereti, teljesíteni fogja kérését. Erre azt kérdi a kicsi, hogy tudja majd ezt megmondani Istennek, ha egyszer nem tud beszélni? Miért ne tudna? Mert ha meghal, már nem tud beszélni a szája... Aztán látni a megkönnyebbülést az arcán, szemén, amint rávezetjük, hogy az Úr ismeri gondolatait, és mivel ő mindent, hall, most már tudja, hogy ő mit szeretne. Isten hallja, amit én itt mondok a kocsiban? Igen. Akkor jó, amert akkor már tudja, mit szeretnék :)

milyen nagy dolog, ha valaki nem csak megnyugtatni akarja gyerekét és ezért mesél neki a menyországról, hanem úgy is gondolja. Én hiszem is, amit mondok neki Isten jóságáról, az örök életről, a másféle életről, a könnyek hiányáról. Új dimenzió...
a nagyobb fiúk természetesen bekapcsolódnak (vagy ők kezdik ) a beszélgetésbe, elmerülünk a titkok világában, beszélünk az észlelés határairól és az emberi lét korlátairól. Arról, hogy mi a kapcsolat az anyag, a mozgás, a fény és a látás között. Ez fizika, majd tanuljátok... Babó meg azt mondja szomorúan, hogy ő sajnos nem érti a fizikát és a hozzá tartozó szavakat...

szóval keressük a válaszokat, beleütközünk saját korlátainkba, imádkozunk, és hiszünk. kongruencia... amikor a felnőtt hű ahhoz, amit mond...

3 megjegyzés:

Borzási Márta írta...

ilyenkor szeretnék a gyereked lenni...még a fiad is, nemcsak a lányod:)

Abigél írta...

És nem mindig könnyű tartani magunkat az általunk mondottakhoz-ígértekhez.Ilyenkor mi is tanulunk,és tanulva tanítunk.De ezt te jobban meg tudnád fogalmazni gondolom:)

encóka írta...

Márta, h te miket beszélsz!

látogatók 2009 jan 28-tól


View My Stats