egy kutatás margójára

http://itthon.transindex.ro/?cikk=19391

mivel az elkövetők között voltam, felteszem ide a kutatás eredményeit.

Kicsivel tovább, mint három napig tartott a "csoda". Sajtótájékoztatók, interjúk, rádiós hívások, előtte nem, utána elég sokat ettem magam. Hogy kellett volna mondani, mit lehetett volna másképp fogalmazni, mit lehetett volna még...
aztán a főtanfelügyelő jelzett, hogy a prefektus (főispán) hívatta, perzsára. Miért mutatta be a sajtónak az eredményeket? Az adatok nem egyeznek a rendőrség tavalyi adataival, stb.
Aztán néhány nap múlva engem és kolléganőmet szépen megkértek, hogy menjünk már el mi is a hivatalba és magyarázzuk meg, amit lehet a kutatással kapcsolatban. Rendőrök (kapitányok?) szaktanfelügyelők, Drogprevenciós központ munkatársa, a főispánság vmilyen hivatalának a valamilyen bizottságának a valamilyen vezetője...és a prefektus, vártak, jobb és baloldalt foglaltak nekünk helyet :)
Paprikás volt kicsit a hangulat, aztán megpróbálták nekünk megmagyarázni, hogy miért nem lehetnek jók az eredmények. Egyszer öltem a szememmel... legalábbis megpróbáltam elhallgattatni azt, akinek köze sincs se szociológiához, se kutatásokhoz, se eredmények értékeléséhez. Na de véleménye, az van. szájaltam én is rendesen...
szóval olyan harcias hangulatban jöttem el, mint már régen nem.

A prefektus volt a legnormálisabb, tiszteletére legyen mondva.

 Azóta már elcsitultak a kedélyek, a sajtó mással foglalkozik, de vannak pozitív hozadékai a hírverésnek.
Ma például ezt mesélték a kolléganőmnek: " hétvégén két gyerekem buliba készülődött - 9 és 12. osztályosok. Felhívott a nagymama, hogy ne engedjem őket, mert azt írta az újságban, hogy drogoznak a fiatalok. Amikor hazajöttek a "gyerekek" akkor volt egy jó beszélgetésük. S a szülő először beszélgetett gyerekeivel erről a témáról. Meglepődött rajta, mennyi mindent tudnak a gyerekei a drogokról, milyen részletesen tájékozottak, s megtudta azt is, hogy volt-e részeg a fia, mit érzett, stb. "

Remélem, a történet nem egyedi, és nem egyszeri.
mégis jó, hogy beszélünk róla.