pasztell

Nővérem képes volt tegnap sms-t küldeni nekem, a befagyott csíkinak, ilyen üzenettel: "16 fok van :)".

Mindig a tavaszvárás a leghosszabb csíkban. Azért, mert "otthon" (váradon) már rég tavasz van, rövidnadrág napszemüveg és teniszcipő-szezon, amikor itt még mindig kell a bakancs. 

Persze azért mindig megjön ide is a tavasz, mindig rövidre sikerül, és mindig nagyon örülünk neki.

Ma reggel rigó énekét hallottam, csöpög az eresz két napja és a víz utat vág magának a földet borító jégben. Ma reggel nem volt teljesen befagyva az útszéli pocsolya, és nem süppedtem bele a sárba sem, mert a felszín azért fagyos. A tyúkjaim nekibátorodtak és tojogatnak, 
az utca összes kandúrja a mi udvarunkon kéjeleg, az emberi orr számára is érzékelhető feromonmintát hagynak a tornácon. Mi tagadás, begerjedek tőle....

Hétvégén mi még szánkóztunk, havas tájban naplementét fotóztunk, hópánkóztunk. Hargitafürdőn még tartja magát a tél, és a hóréteg vastagságát elnézve, szerintem egy hónap múlva is ott lesz még. Na de a városból azért kiszorul valamivel hamarabb.
Hát így vagyunk - nem panaszkodunk, nem dicsekszünk, és nem is cserélünk senkivel.