a lila csíkos régi Schumacher, akivel szinte naponta találkoztam, és aki egy régi blogbejegyzésem főszereplője lett, végre lencsevégre került. nem erre számítottatok? bocsi. szándékos volt :D milyen régi lehet "a legenda", hogyha hazájában a reklámozó, vagy büszkeségükre emlékeztető buszt is kiszuperálták! és milyen romantikus egy nép lehet a miénk, ha ezt a relikviát megvásárolja, és még sok pénzért fenn is tartja. mit nekünk takarékosság. ha a németeknek ez a busz nem szent, az az ő vétkük, minekünk nincs szívünk csak úgy kidobni, közönséges ócskavasként kezelni, nem, érzékeny szívünk azt nem élné túl. nem is értjük, hogy tehették ezt vele a németek!!! ja, hogy nem gazdaságos, meg szennyezi a környezetet, a levegőt, meg zajszennyezés? na és - ez legalább élethosszabbítás. mi nem támogatjuk az eutanáziát. nekünk lelkünk is van. A férfiak pedig tudhatnák, hogy az autóknak is van... a buszoknak meg még nagyobb - különben miért beszélnének vezetés közben az autójukkal? pl olyanokat, hogy "gyerünk bébi, gyorsulj, gyerünk", vagy "bocsi, ez hirtelen volt", meg hasonlók. mindannyian hallottunk már ilyeneket számtalan utunk során az anyósülésen :) szóval ez a schumacher, aki vagy ott volt, vagy nem a sarkon, és mosolyra bírt akkor is, ha kutyafuttában vetettem oda neki egy pillantást...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése