home for Christmas

régi vágyam volt, h egyszer szentestén olyan valakivel ünnepeljünk együtt, akinek nincs családja. Idén ez megvolt, és az ajándékot is eltaláltuk. Mégis, nem volt legeslegjobb, mármint úgy értem, hogy én nagyon örültem neki, és itt mindenki várta, de ő nagyon félszeg volt. csak az ágy szélén mert ülni, meg a szék szélén, meg ilyenek. halk szavú, felnőtt testbe bújtatott gyermek aki megszokta, hogy minél kevesebb vizet kavar, annál jobb. szerettem volna felszabadultnak is látni. bár lehet, hogy volt az is - éjszaka volt kántálni Bálinttal :)

amúgy szenteste előtt két órával elromlott a porszívó, az első karácsonyi fotó elkészítésekor kiderült, hogy a képcsinálónk csütörtököt mondott szerda este, és voltak szikrák is a levegőben. a gyerekek viszont fantasztikusak voltak, segítettek lelkesen sőt kedvesen, ami nagy dolog 8-9 éves fiúknál. aztán milyen volt még a karácsonyunk? nagyon szép. Nem sikerült az ördögnek elrontani a kállaikettősünk tánclépéseit, bár közel jártunk hozzá.

Ige? Karácsony a szeretet meg a béke " jegyében " szokott telni, ezeket hangsúlyozzák inkább a beszédek, és méltán. jóakarattal.
benne van ezek mellett azonban az irgalom meg a kegyelem, és én tudom, hogy nagyon is rá vagyunk szorulva ezekre. Megváltó született. Szabadító született. Nekünk született.

Nálunk van hó. Kedves rokon-barát és családja ünnepelt ma nálunk, és jó nap volt ez. Még egy kis szánkózás is belefért.

holnap útra kelünk. mint Józsefék annakidején, amikor Betlehembe indultak, mert onnét származtak. Csak minket nem a katonaság rendel szülőföldünkre :) de egy kis családi összetalálkozást talán sikerül megejteni.

ps. nem szeretem az smseket. úgy általában. az ünnepieket sem. de lehet velük komoly kis meglepetést szerezni vele. egyre vki azt válaszolta nekem: "ezt tényleg nekem akartad küldeni?" :) én meg tényleg odaküldtem. pont azért, mert tudtam, hogy egyáltalán nem számít rá. Ha még azt is tudta volna, hogy amúgy én nem szeretem az esemeseket...