meg kellene hódítani...

engem.
amikor ezt a tulajdon férjem mondja, akkor

igazat adok neki. :D

de mi legyen, ha nem tudom, honnét kell előhívni magam? az anyuka-dobozból, az irányitó dobozból, a gyülekezetben felelősséggel élő, pillanatnyilag többet vállaló ember dobozból, a karácsonyi előkészület dobozból, a fáradt vagyok mert ez a kicsi egész nap visít dobozból, vagy honnét?
ja, abból a dobozból, hogy társ?
aha.

(közben a változatosság kedvéért most éppen Péter sír, de úgy, hogy feláll tőle a szőr a hátamon) megfenyegetem, elhallgat.

nincs itt semmiféle doboz. takarításkor elhajítottam mindent.

az érzelmek pőrén maradtak, kicsit ki voltak téve az időjárás viszontagságainak és lám, ez lett az eredmény: lementek tetába. ez a hibernálás előtti állapot, magyarázom magamnak. önvédelem - s ahogy ezt leírom, már tudom is, hogy nem szabad így folytatni.

süss fel nap, én is akarok melegedni. Lélekben, testben.
legyen, miből adni. A társnak. Értéket. Ámen.