2012. január 31., kedd

angyalok meséi

rég nem esett ilyen jól szépet olvasni, mint most karácsony előtt... olyat, hogy meg kell osztani.

"A helyeknek, ahol lakunk, nemcsak a világra, hanem a világból is kell hogy legyen kijáratuk. Nem jó, ha kint is bent is vagyunk. Lám, a mesének is van erkélye, ahová kilépünk belőle, s ahol, nincs mese, gondolkodni kell.
Olykor csendet pipázni jövök ki. Az erkélyen tanultam úgy imádkozni, hogy nagyon is átlátszó szavaimhoz engedjek hozzátenni még valamit. Az imákat sem jó beüvegezni, hadd fújjon a szél, verjen be az eső. A zárt ablak csak látszatokat enged át, de a nyílt erkélyen ki lehet lépni az angyalok közé.
Ők is ráadásként tartoznak a világhoz, mint tömbházakhoz az erkélyek. Ajándékot készítenek az éhenkórász juhászkutyának. Új esélyt nyújtanak annak, aki már lezuhant. Nagyszerű alkalmakat szereznek, amilyen a vadlesen várakozóké. Vendégekkel gazdagítanak, létrát ácsolnak közénk és a mennybéli harcosok közé. Világra repülnek a harmadikkal, rönklócás tisztást varázsolnak a tömbházrengetegbe...
Ha mindezt ránk bízná az ég, nyomban beépítenénk valamennyit a számításainkba, s erkély nélkül hagynánk a világot. Örökre elvesznének azok a finom kiegészítések, melyeket angyalok tesznek hozzá ahhoz, ami van. Például a havat, a holdfényt vagy a zöld leveleket."

Berszán István: Angyalok meséi
Koinónia kiadó, 2011

2 megjegyzés:

márta írta...

ez gyönyörű

Névtelen írta...

Örülünk hogy valamit kaptál a könyvből!

A Koinónia Kiadó:)

látogatók 2009 jan 28-tól


View My Stats