2011. december 15., csütörtök

állatos életen innen és túl

amikor nyáron Leáék nálunk voltak, mondta nekem: "Encó, pont te..." Igen, nekem is vicces volt a gondolat, hogy pl. tyúkokat tartsunk. De rászoktam a házitojás ízére - volt honnét hozni, ugye, az ingázás pozitív oldala... és bevállaltam. Mondjuk nem így kezdődött a tyúktartós történetünk, de mindegy, mert ezzel az indoklással vettünk tavasszal csirkéket. 20-ból vagy tíz kakas volt, a kakasból "szerre" leves lett. Azért egy szép nagy kakast, nagyhangút meghagytunk, mert szerettük a hajnali kukorékolást. Emlékszem, milyen nagy szó volt ősszel, amikor először hallottunk kukorékolást :D mindenkinek újságoltuk. hiába no, városiak maradtunk :)
aztán a kakas kezdte félteni tőlünk a tyúkjait és minden ok nélkül támadott - hátból, oldalról, elölről - míg ez lett a veszte. Karácsonyi leves lesz belőle! Van viszont egy olyan tyúkunk, aki az erdőben is simán megélne, olyan magasságokba felküzdi magát, mint az ól és a garázs teteje. Emiatt egy hétig sántitott, de már rendbejött a bokája :D

Volt három cicánk is: Füstös, Kormi meg Foltos. Kormi elcsavargott, de a másik kettőt biza megsirattuk. Füstöst még a nyáron, amikor túl közel került a kutyákhoz. Foltos maradt, ő lett a kedvenc, tiszta fekete volt, csak a nyakán volt egy aprócska fehér folt. Rettentő ügyes volt, minden ajtót kinyitott, kajtárkodott, vadászott és kikövetelte napi simogatásadagját. Megvolt a helye a kedvenc fotelon, tudta, h a csörgedező hang a fűtésrendszer bekapcsolását jelzi és ilyenkor felkereste msodik kedvenc helyét, a meleg csövek alatt. Kedden sajnos ő is elfogyasztotta nemtudomhányadik életét, meghalt.

Volt még ugye a szép kis golden kölyökkutyánk, Mazsola. Képzeljétek, megtaláltuk, két hónap után. Az új gazdija viszont nem adta vissza, Bálint meg nem akart cirkuszolni valakivel, akinek csak szája van, de füle nincs.

Maradtak hát a tyúkok, és a mostmár napi 5 tojás. de hiányzik a nyávogás, ugatás, kukorékolás. a válogatott udvari társaság, a mindig lábam alatt mászkáló cica, a ránkszökő, folyton megszökő Mazsola. Sőt, néha még az oldalról, sárga szemmel, sandán pillogtató, harsány hangú kakas is.

6 megjegyzés:

Mike Adina írta...

Szép igazi mese. :)

iri írta...

Gondolom azert ezen lehet segiteni!

meli es csaba írta...

Enco, aztan a kakasok kinyirását ki vállalta be? :)....meli

Ferencz Adél írta...

én azért sajnálom nagyon Mazsolát meg a tíz útszélén összetörött házitojást, amit Nektek szántam :S Meg hiányzik a ropogós tornácotok is! :)

Lea Mónika írta...

na nézz oda!....:));;)

márta írta...

Boldog Karácsonyt!

látogatók 2009 jan 28-tól


View My Stats