próbálom

életben tartani ezt a blogot. talán azért, mert hiányzik az a feeling, hogy "ezt most megírom, és úgy, hogy... " A szórakozás hiányzik az írásból.

miért is vettem én olyan komolyan magam az utóbbi időben?

azért vannak körülöttem, akik segítenek kibillenteni ebből a felladatkipipálós mentalitásból. pl. Babó. Péntek reggel, érdeklődve figyeli, hogy sminkelek. Valami színt vinnék az arcomra, veszem elő a tégelyt, pamacsot (apukám borotválkozópamacsára emlékeztet halványan) ,Babó megnézi, h ez milyen szín lesz. Aztán megkérdi, miért . Én meg elmagyarázom, h nagyon fehér a bőröm színe - nem úgy, mint neki- és ha nem adok színt, sápadtságomat mindig szóvá teszik a figyelmes kollégák, kolléganők. ilyenformán: "jól vagy, enikő?" máskor meg "rosszul vagy, Enikő?" száz szónak is egy a vége, egy kis barna az arcra és máris "természetesen egészséges, napbarnított színem van."

erre ő megütközve: "dehát anya, ez tiszta átverés! "mintha napoztál volna, pedig nem. te teremted magadnak a barna bőrt!

akkor ez van. napi átverések, kérem.

más. Kitalálom, h én sütnék csőrögét. Premier lenne a kui családban, átlapozom a szakácskönyveimet, semmi recept. Felhívom anyósomat, mondjon nekem receptet. Az én anyósom azonban modern nő, szeret tanulni. látszik is rajta. Azt mondja nekem a telefonba: "menj ki az internetre, ott biztosan találsz egy jó receptet!" :) idén lesz hetven éves.

Hát nem volt időm rá, mégis vmi fánkrecept mellett döntöttem. Mesült, megevődött. mindkét adag. Azért ha van valakinek egy nagyon finom csőröge receptje, küldje már el nekem!