október egy bejegyzésben

október vége, legvége. Az eleje téliesre sikeredett, mégis van csíkban is ősz... Októberben az első két hétvége havazással ijesztett, dermesztett - zöld leveleken fehér hóréteg... a Hargitán sapka... rajtunk sapka, sál, pedig nem akaródzott még elővenni. Aztán felmelegedett az idő, lévén jóhosszú ez a hónap. Felmelegedett délre, szinte nyáriasra néhány nap erejéig, hogy azután estére visszamenjünk őszbe, hajnalra pedig mínuszok rögzítik a nedvességet az autó ablakához. Az évszakhoz még csak annyit fűzök, hogy volt már színesebb is a paletta. A korai fagyok meg a hó miatt szegényesebb a Somlyó ruhája.

Fűtünk. Csempekályha, fahordás, parázs, pattogó tűz, egy-egy nap kihagyással. Nem kell sietni vele, elég késő délután megrakni a tüzet. Jól kiszáradt a bükkfa, elég két-három darab belőle.

Lassan belejöttünk az iskolai ritmusba - gyerekek is, mi is.

Mazsola úgy tűnik, nem jön vissza hozzánk. Hogy így akarta-e, vagy csak pórul járt, esetleg jobban járt, nem tudjuk. Pedig olyan szép volt, és még milyen szép lesz nagy korában. Bármerre járok a városban, a szememmel őt keresem. Főleg a parkok, focipályák környékén, de nincs ott, amikor én :(

egy macskánk is elment, de jár hozzánk látogatóba helyette kettő is. Az a macsek, amelyik ki tudja nyitni az ajtókat, az maradt. Nekem macskából valahogy elég is egy.

A csirkék szépen megnőttek, sőt, egyik kakasunk kukorékol is már lassan egy hete. Zsinórban 13-at tud kukorékolni. Péter számolta. :) a csirkékből lett tyúkjaink még nem tojnak. Mondjuk hideg van, ők meg fiatalok. CSak akkor én honnét tudjam, melyiket ne vágjam le, mert fog? tudom, hogy meg lehet azt valahogy nézni, de inkább nézze meg valaki más nekem...

Állatfajtából még akadt vagy kétféle a házban, de azokról inkább nem mesélek.

Mi újság még? Péternek és Bálintnak, a Babónak egész rövid lett a haja. Péter azzal vigasztalja magát, hogy visszanő, Babó meg abban a meggyőződésben él, hogy ővé a legszebb fej az egész világon :D

Mióta a fiúk virtuális focicsapatot menedzselnek, nekem esténként nincs helyem a gép előtt. Látszik is ez az utóbbi időben írt bejegyzések számán.

Ebben a hónapban lényegesen több időt töltöttem a konyhán, mint szoktam. Megsütöttem első kőttesemet, és néha majdnem arra ragadtatom, hogy írjak egy-egy főzöcskés bejegyzést, vagy megosszam zseniális konyhás trükkjeimet, de uralkodok magamon. viszont az a tapasztalatom, hogy a konyhában töltött idővel nem nő arányosan az önmagammal való elégedettségem. Más, fontos dolgok maradnak el, Babó kérésére, h játsszak vele gyakran mondtam, h most éppn nem tudok, és estig nem tudtam... de ő kitaláltegy jó megoldást: játsszuk azt, hogy én vagyok az anyuka, ő meg a gyerekem! na ez egészen jó ötlet, és működik is, főzés mellett is :)

Elégedetlen vagyok magammal mostanában. Sok az olyan elhatározásom, ami jó, csak épp nem valósul meg. És gyakran ki is fáradok. Jólesik néha, nagyon néha úgy tenni valamit, hogy nem feladat.

A tegnapi nap egész jóra sikerült. a mai csendes, még nincs kapkodás, feladatok között torlódás. remélem, így lesz estig, és akkor már vége is ennek az októbernek.

mennék haza, Váradra, csak most nem lehet! :(