idén az utolsó bejegyzés,

ez a kép Adinának...

ami azért kerül mégis ide, mert barátnőm szerint gyanúsan hallgatok. Mindenki megnyugtatására: nincs semmi baj, csak jól vagyunk. Nagyon jól telt az ünnep, Babónak hála nem kellett kántálni menjek (inkább itthon maradnék, anya...) és a srácok nagyon élvezték. Nagyszerű társaságunk volt: Jonabarát, akivel szinte mindent lehet csinálni: kacagni a reggelinél, az ebédnél, szánkózni a srácokkal, megfejni a milka-tehenet és múúgatni meg a kolompját rázni, meg csak úgy lenni, dumálni, tudományos értekezést folytatni, munkáskodás után meg bevettük Bálintot is. Meg mindenkit, aki akart jönni hozzánk. és akartak: Emilia is, Adél is, Eder is, Csaba is, Szabi is, gyerkőcök is vagy 4-en, s másnap megint telt házunk volt: Márta + férj + három gyerek és Inci + férj + három gyerek.

Hát így. válogatunk a szánkózásra alkalmas dombok között, Ödi korcsolyapályát sepert az Olt partján, ma megyünk kipróbálni.

Idén még lenne egy látogatás, amit meg kéne oldjunk valahogy, mert idénre ígértük, decemberre...

Közben persze jó hideg lett, -23 éjszaka, -13 délben...

és még egy vásárlás is jó lenne szilveszter előtt. hát mivel jó sok dolog van, azért valószinű, hogy inkább majd csak leülök a gép elé blogozni, hogy ne omoljon össze a világ...

ja, még fontos megemlíteni, h a karácsonyi takarításkor elégettem a hajós puzzle-t, mert. és ez Daninak a lelkén szárad... mert nem jött el kirakni az eget. ez van. igazából azért égettem el, mert elegem volt a porfogóból, és mert hiányzott egy darabja - minimum...

lenne még tovább is, de majd máskor folytatom. nem kívánok semmit, mert még akarok egyet pósztolni. a lelkiekről is.