Jól érzem magam így...
tegnap még gondolkodtam rajta, hogy nem az lenne a normálisabb, ha nem kacagnék, hanem sírnék. ma már nem törődöm vele.
azt viszont eldöntöttem, hogy átgondolom tanügyes "karrierem". Hiszen képződnöm kell, tudom, de akkor legalább legyen értelme! elegem van az ellenkezőjéből...
lehet, hogy ez jelzés, de nem feltétlenül a tadatalattimból, hanem fentről, Istentől, aki az egyedi emberrel is törődik, aki jobban látja a dolgokat és az én vágyaimat. és jobban ismeri a jelenemet is mint én, hát még a jövőmet. jövőnket...
4 megjegyzés:
Szerintem kár lenne otthagyni a tanügyet... Máshol sem könnyebb, csak más "szine" van.
élvezem, ahogy hozzáállsz a dolgokhoz... tetszik!
Érdemes néha ezen is elgondolkodni.Én is ezt teszem mostanában.
tutti, hogy megerdemelnel egy jobb munkahelyet mint a tanugy, de a Jo Isten jobban tudja mit miert...
sajnalom ezt az elnezett veglegesitodet, biztos sikerult volna...meli
Megjegyzés küldése