Nos, nekifogtam!
nem így képzeltem el a dolgot, de ez mással is megesett már, nincs mit csodálkoznom rajta.
A lényeg, hogy egy óvodás kisfiúnak írogatom hétről-hétre az újabb fejezetet a meséhez, terápiás céllal, ugyanis szelektív mutizmussal diagnosztizálta valaki :)(nem mintha nagyon nehéz lett volna megtalálni a diagnózist :( )
aztán a minap azt az ötletet kaptam, hogy "teszteljem" a mesét más gyerekeken is: óvodásokon, kisiskolásokon ... hogyan fogadják, mennyire értik a mese főszereplőjének problémáját, illetve mivel a gyerekek nagyon kreatívak, arra is számítok, hogy lesznek jó ötleteik is a folytatást illetően.
nyitottam hát egy új blogot, ahol a mesét "publikálom" és ahova majd visszajelzéseket várok.
Ha kedvetek van hozzá, látogassatok el a http://www.mesegyar.blogspot.com/ oldalra és kóstoljátok meg a mesémet!
Minden kis- és nagy tesztelőt szívesen látok!
5 megjegyzés:
Encókám, te aztán nem hazudtolod meg magad. Hozod a formád most is. Nagyon klassz lett a másik blogod :D Csak ígyt tovább ;)
jaj Encokam...en azt se tudtam, mit jelent, h mi is az a betegseg pontosan? most se tudom, de miutan elolvastam a 3 fejezetet, jelentem, h kezdem sejteni, mi lehet az.../:) :):))
es nagyon erdekes a mese!!!:D:D
jaj, Lea, az nem baj, ha nem tudod. A nevét én is az egyetemen tanultam meg...
ez nagyjából olyan dolog, hogy a gyerek egyáltalán nem szólal meg társaságban, bár értelmes és tud beszélni. egyféle kommunikációs zavar, csak a súlyosabb fajtából. Otthon beszél a szűk családdal, de mással nem.
Nagyon erdekes, koszonom
Megjegyzés küldése