hó-élmény

akkorát havazott nálunk szombaton, hogy csuda. Két óra alatt annyit, mint máskor egy nap alatt. És nem csak két óráig hullott. szombaton Krisz versenyen volt Udvarhelyen, mi meg úgy döntöttünk, kimegyünk a Tolvajos tetőre (ez az a hely, ahol van a három kereszt, Lea, meg a régi nagy havas emléked). Sítájfutó világbajnokságot rendeztek itt az elmúlt napokban, szombatra símaraton is volt hirdetve - gondoltuk, ha a világbajnokság rajtját nem is kapjuk el - az korai 10-kor volt, azért a maratonból még látunk valamit. szeredában szemerkélt az eső, a Lina-kanyarnál már havaseső esett, a tetőn pedig havazott. De még hogy! És egyre jobban. És mit láttak szemeink? kutyaszánhúzó versenyt :D Meg a maratonból visszaérkezőket. Sok a dolog egy házban, mit lehessen csinálni ...

Készítettünk képeket is, - rögtön fel is akartam őket tenni, annyira a teljesség és a meseszerűség, elfelejtett gyermekkori érzések leptek meg... aztán gondoltam magamban - mindig csak képeket teszek fel, semmi lelki... ti már sokan a tavasznak örültök, azt várjátok nagyon, lehet, nem érdekel.

aztán most mégis úgy döntöttem, felteszem őket, mert ez az én blogom, azt teszek fel, amit akarok és ami élmény.

ami pedig a lelkit illeti - nem beszédben áll...

az Énekek Éneke a szerelemről szól, mégis benne van a Bibliában, és a helyén van.

így van az én szerelmem is - a helyén. A képeim is, az apró téli örömök - amikor átázok, mert úgy kell nekem, ha nem vettem meg a sínadrágot a turiban. lusta voltam felpróbálni? így jár az ember...

gyakran voltam frusztrált az elmúlt hetekben, napokban. A gyüliben is. itthon is. legtöbbször megkaptam az okát is. olyan is volt, hogy Bálint jobban átlátta az összefüggéseket, női lelkem rezdüléseit, hogy mit vettem fel jobban a kelleténél. holnap megint kicsit frusztrált leszek, mert eldöntöttem, hogy nem megyek farsangzáró ünnepre a kollégákkal, mert nincs már hozzá kedvem, volt elégben részem a gyerekek révén (madárijesztő, nem, vadász, nem, robin hood, nem, vadász, vagy: nindzsa, nem , nem tetszik így, legyek király, vagy valami más, legyek testőr, milyen, olyan, hogy van rajta valami izé, ami mutatja, milyen csoporthoz tartozik, végül apja kölcsönöz muskétás jelmezt, na jó lesz, szerencsére van egy gyerekünk, aki tudja, hogy piroska nagymamája lesz és az is lesz). csak nem szeretem a magyarázkodást, meg hogy kivonom magam, de mivel menjek ki, mivel jövök haza, nem akarom a gyerekeket egymás után többször is csak az apjukra hagyni, ő is elfárad mire hazaér a munkából, meg amúgy sem vagyok az a szobában bulizós, diszkózenéthallgató típus, asztalnál meg már mosolyogtam néhányszor a kollégákra, különféle ünnepeken, órákon át, beszéltünk semmiségekről, szóval most nem.

Bálint kapott tőlem gyönyörű rózsákat, nagyon tetszenek :D

na, ezt is kiírtam. tél-kok...