egy szép vers John Donne pennájából

abból az alkalomból, hogy Bálintnak szülinapja volt.

Felkel a nap

Csavargó Nap, te vén bolond,

mért kell neked

ablakon, udvaron át ránk csördítened,

s a szerelmet pályádhoz igazítanod?

Öreg pedáns, eredj s szekálj

késett diákot, bús inast,

a fővadásznak mondd: vár a király,

s pór hangya-néped munkájára hajtsd.

A szerelemben nincs idő, sem évszak,

óra, nap, hónap rossz mesterkedés csak.

Hatalmasnak mért gondolod

tűzésedet?

Egy pillantás, s kizárnálak, öreg -

de szépem pillantásáról le nem mondhatok.

S ha szemétől szemed nem ég,

vizsgáld meg s holnap hozd hírül:

az Indiák dús kicse ott-e még,

vagy mellettem hever, körös-körül.

Kérdezz bár sok tegnap látott királyt,

s "veled bizony", mindegyik így kiált.

Ő minden ország, s uruk én:

nincs más haza,

szertartásunknak rossz utánzata

minden hajbókolás, udvari fény.

Ily boldog, vén Nap, te félig se vagy;

bennünk sűrül most össze a világ.

S ha hivatásod melegítni, hát

melengess minket: szép világodat.

Mert ha ránk sütsz, melegszik a világ:

pályád a fal, s fókuszod ez az ágy!

Jékely Zoltán fordítása