nyugdíjlista

én olyan nő vagyok, hogy megelégszem az ígérettel.

Gyerekkorunkban ugyanis olyan (elég?) gyakran volt kéréseinkre a rögtönzött és kategorikus és végleges válasz a Nem, fiam, tudod, h nem lehet - és persze tudtam is- h én már annak is tudok örülni, ha nem kapok sima elutasítást, ha meghagyják nekem a reményt :)

Bálint rendes, meghagyja. Sőt, úgy is gondolja, komolyan, és persze ...

és nekem ez tényleg jólesik. A terem másik oldala persze az, hogy Bálint egy nagy álmodozó, nagy romantikus alkat, aki szereti elképzelni a tökéletest és egy életen át igyekezni azon, hogy megvalósítsa... mondjuk közel jár hozzá ... néha :P

de mit is akartam mondani? ja, hogy van a tarsolyomban sok ígéret :D ott van például az elhalasztott velencei út, egy út a Görög tengerpartra, egy Angliába, - s mostmár ott van a Nagyhagymás, azután az Egyes kő és az Öcsém megmászása is, meg a Bucsin. A Nagyhagymás spéci azért került fel rá, mert a táborozás alatt nem tudtam felmenni rá - Babó meg más - mi az, h Nagyhagymás, még a közeli dombra se volt időm felmászni. Valahogy mindig dolgom volt. vagy tanítás, vagy kézimunka, vagy altatás, vagy valami más. szóval ez lett.

egyszer nem is olyan régen szóvá tettem az egyre nyúló listát - bevallom, enyhe szemrehányással - és valami bakancslistát emlegettem, de Bálint azt mondta, hogy ez azért van így, mert tervezzük a nyugdíjas éveinket. jó fej, mi?