úgy érzem magam legalábbis, mint akit feltankoltak és kilőttek a pályájára, kerengeni a Nap körül. abban reménykedem, sikerül kinyitni szárnyaimat és tovább repülni, ha gyengül a kilövés ereje és nincs már a "sung" vagy hogy is mondják :)
a Hargitán megrendezett női csendesnapokon voltam én is. azon töprengtem, mit írjak erről... mert ugye számomra két lehetőség van: vagy mindent, vagy a személyeset. A minden rengeteg lenne, a személyes meg olyan, hogy most nincs hangulatom hozzá közzétenni. így hát őrzöm az üzeneteket, az együttléteket, az új barátságot, az énekléseket, igéket,és hagyom magam szelídíteni, igyekszem kapcsolatban maradni, életté változtatni a tanultakat.
miközben dolgozom ezerrel, próbálom tisztába tenni a lakást, elrakni a kimosott holmikat és nem azt mondani mindig a kicsinek, hogy most inkább apát kérd meg, hogy játsszon veled. és próbálok napirendre térni afölött, hogy annyi pénzt költöttünk könyvekre amennyi talán nincs is, és hogy inkább örüljek neki.
vágyom Váradra, de félek, hogy most sem jutok el Leáék koncertjére. Hacsak meg nem lep ezzel az ajándékkal az Úr. ezt ugyanis rábíztam.
5 megjegyzés:
ez így is szép beszámoló :)
ismeros erzes, ezert nem irtam en se semmit zilahrol...:)
hat ha meglep, jo lesz;), ha meg nem, akkor majd maskor..:* biztos ugy is jo lesz!:)
[bar te nagyon jo kozonseglelkesito lennel:P:P:P:P]
Úgy látszik, az Úr is olvassa a blogodat és meglepett :)
igen! orultem is neki... bar az nem ugrott be, hogy o is olvassa :)
Megjegyzés küldése