duett

még mondja valaki, hogy Jenőfalván nem történik semmi! Mióta ezekben a falvakban dolgozom, csomó érdekes emberrel találkoztam. Ugye nemrég írtam arról, hogy volt szerencsém Böjte Csaba szerzeteshez Karcfalván, -
ma volt szerencsém duettet énekelni a Bojtorján frontemberével, Pomázi Zoltánnal. Mondjuk nem épp olyan fess ifjú már, de a hangja a régi. Meg az enyém is :D
szóval a Jenőfalvi iskolában rövidke kis koncertet adott a gyerekeknek (amilyen kicsi? a falu, ovisok és 1-4 osztályosok lehettek vagy 70-en),
aztán én ma épp ott voltam, hát diák meg munka nélkül mit csináljak? bementem én is a koncertre bátorítani a gyerkőcöket meg az előadókat. Gondoltam, kiszúrom félénkeket és majd lelki támaszt nyújtok :D természetesen ha ő is akarja :D
na az lett a vége, hogy a Micimackót együtt énekeltük. a sok zik-zikbe nem mondom, a végén már szinte belezavarodtam, de én fújtam a prímet, ő meg tercelt, elment a dolog valahogy.

Ha már kiszúrt, a végén meg is dicsért. A dicséretekkel (zárójelben mondom) jó lesz ezentúl vigyázni, mert ha az aki kapja úgy érzi túllőtt a célon, akkor semmit sem ér. Már nem dicséret, mert nem állja meg a helyét. Mint az én esetemben is. szóval nem kellett volna olyan nagyot mondjon, és akkor ebben a blogban hogy felemlegetném a Pomázi urat (egész jó neve van) :D

oké, oké, elmondom. Azt mondta, stabilabban éneklem, mint Halász Judit. ha ha.
ezértt mondom, inkább kicsit dicsérjetek. Azt még elfogadja valahogy a szerénységem.