rájöttem. Babó büntetett, amiért otthagytuk őt mamánál és mi elmentünk kettesben Szovátára. Persze nem tudatos a dolog nála, de a szeparációs félelem nem szűnik meg attól, hogy az anyuka tud róla.
amikor elmentünk, természetesen tartottuk a kapcsolatot anyósommal, és ő boldogan mondta, hogy másnap Babó nem emlegetett engem. Csak mondott nekik mesét egy kis rókáról aki elment vadászni, de egyedül volt és addig ment az erdőben, amíg megtalálta az anyukáját. ennyi volt a mese. aztán rögtön mondott még egyet: ugyanaz a kisróka elment az erdőbe megkeresni az apukáját. megtalálta és vége a mesének.
Méghogy nem emlegetett...
ma reggel ismét mesét mondott Babó, ezúttal nekem. a mi kisrókánk újra vadászni indult. látott nyuszit, békát, és más állatokat is. barátokat szerzett. (mert az anyukája és az apukája otthon volt, minden rendben, szabad a pálya). Elfogult vagyok, tudom, de az én gyerekem egy kis zseni. az anyukája viszont még van mit tanuljon a kicsi gyerekek érzelmi életéről...
3 megjegyzés:
de aranyosak vagytok! Úgy hiányoztok nekem!
Encókám már csak abban reménykedem, hogy találkozhatunk mielőtt teljesen megőszülök:)
Mostanában én is gyakran gondolok rátok.
Az a találkozás azt hiszem csak tervezés útján jöhet létre... beírnád a határidőnaplóba mint fontos programot? :D
beírni könnyű...
Megjegyzés küldése