néha megkísért, hogy leutánozzak másokat. nem annyira a hétköznapi életben, munkában, mint a hétköznapi "misszióban", a lelki munkában. Mintha az ő sikerük az én sikerem garanciája is lenne.
miközben persze én nem sikerre hívattam el...
alattomos dolog ez. nézni, hasonlítgatni, számítgatni h. mi lenne ha...
ezért (is) jó volt most azt olvasni, hogy a Bibliában a sietséget igen ritkán hagyja jóvá az Isten. (ritka ellenpélda: amikor a tékozló fiú apja siet a fiú elé, siet megbocsátani. mert így siet az Isten is megbocsátani a tékozló lányoknak-fiaknak)
ezt írja: "életünk valódi tevékenysége nem a magunk csinálta misszió lázas sietségében áll, hanem az Isten vezérelte aktivitásban, amit az Úrra való nyugodt várakozás erősít meg." William Mac Donald
Nálunk a gyüliben most már lassan egy évnél is több, hogy nincs pásztor, és már nagyon kellene. Ott tartunk, hogy keddenként imádkozunk és böjtölünk azért, hogy Isten valamiképpen mutassa meg, hogyan és főleg kivel tovább. és úgy tűnik, Isten kivár. ráér megvárni, míg elnyugszunk minden ötletünkkel együtt az Ő ölében, és nagyon akarjuk tudni, Ő mit akar. Remélem, képesek vagyunk rá így gyülekezetként is. "az Úrra való nyugodt várakozás"...?!
2 megjegyzés:
Off topic: látom, sikerült feltenni a számlálót, jajde ügyes vagy...:))
azota mar van pasztorotok,s amennyire megismertem,mikor nalunk volt,szerintem jo pasztor.most mi jarunk a ti cipotokbe,az imaheten majdnem minden testver imadkozott pasztorert,nem is tarthattuk meg rendesen az imahetet,csak harom napot a het helyett,mert nem nagyon volt igehirdeto.
Megjegyzés küldése