Képzeljétek el, az ÉLET meghazudtolta MA méghozzá VELEM kapcsolatban ezt a nótát, hogy a vonat nem vár...
az egyórás vonattal akartam hazajönni, utolsó utáni percben zárom a kabinet :) ajtaját és menet közben kerül a fejemre sapka, nyakamba sál, végül kezemre a kesztyű. Eddigre az út negyede mögöttem van. Kiérek a mezőre, vakító fehérség, szedem a lábam a futás előtti sebességben, mi több kétszer neki is iramodok, de hiába, a hátamba fütyül a vonat.
Van még jó néhány méter ... hát egye kutya, én nem szaladok utána. Úgyse vár meg, kész. Menjen kapálni, mindegy, már látom is lelki szemeim előtt a távolodó vonatot, az orra alatt somolygó vasutast miközben mondja, hogy lekéste, tanárnő?, és megyek nagy kerülővel vissza az országútra stoppolni... Szóval feladom.
Azért rendületlenül megyek előre és nézem amint lassít, majd megáll a vonat, felszállnak az emberek. Méregetem a távot, és úgy gondolom, hogy nem éri meg. Nem futok már többet és kész. Nem kockáztatom, hogy két méterrel az orrom előtt induljon meg.
a vonat nem indul. Még van vagy jó tíz méter a vonat utolsó vagonjáig, amikor fütyül, és hallom, hogy nekem. Éreztem, hogy nekem szól a fütty, hogy mi lesz már, jövök vagy nem? És kiabál a kalauz, hogy nem akarok felszállni a vonatra, hogy lóduljak már neki! Igazából nem értettem, hogy mit mond, de tudtam, hogy nekem szól és hogy azt jelenti, futni kell.
A jegykezelő az ajtóban állt és várta, amíg odaérek, felszállok, aztán int a mozdonyvezetőnek, hogy mehet. Mintha az nem látná, hogy a kisasszony végre a szerelvényen van.
Lihegve köszönöm meg, hogy megvártak, és magyarázkodom, hogy nem hittem, hogy elérem, ezért nem szaladtam már hamarabb. Mire ő mosolyog jókedvűen: most szerencséje volt.
Én meg vigyorgok és alig hiszek az eszemnek. Csíkországban, Dánfalván a vonat direkt engem megvárt!
6 megjegyzés:
hát ez nagyon jó! a vonat Rád vár!
direkt:)):)):)) hat, Encokam, ezt is megerted:D
Egyszer engem is megvárt. Még régen. Ez hosszú lesz. Szóval, egyetemi konzultáción voltam, és már indult a vonat hazafelé, és én még mindig a suliban voltam - és akkor egyik csoporttársam, aki ismert egy vasútast, felhívta és megkérte, hogy ne indítsák el a vonatot, míg én ki nem érek az állomásra, ami úgy 7 percnyire volt, de stresszhelyzetben 5 percnyire. Mikor kiértem az állomásra, bementem az irányító irodába, szóltam, hogy itt volnék, felszálltam, és akkor indították el a vonatot. Szóval, így vagy úgy, de a vonat néha megvár.:)
Ez nagyon tetszett:)
nahát Márta, ez se semmi!
Nahát, neked is izgalmas az ingázás:)). Én 2 maxival (egyikkel a városig, a másikkal a városban)járok minden nap, és sokszor tapasztaltam már, hogy aranyat ér 1-2 perc, mikor sietek ... és megvárnak.
Megjegyzés küldése