most épp ez a korszak van.
Mint ahogy a sírásé is (tettetett, természetesen). ahhoz képest, hogy nem sok ügyet vetünk rá, elég sokáig kitart mellette, így hozza tudomásunkra, hogy a sértődést, akaratának semmibevételét, a "nem" szó használatát cseppet sem méltányolja.
Ja, utánzás. Puzzle-t rakunk, olvasunk, ellopjuk a fiúk füzeteit, könyveit, énekelünk, idegen szavakat ejtünk ki, és ha valaki -akár csak a tévében is- csókot ad, mi is adunk.
Vannak ennek persze jó, meg kevésbé jó oldalai, de nincs válogatás.
Ő csinálja, diktál, mi pedig hol élvező- hol elszenvedő alanyok vagyunk.
így növünk.
és, amint az előbbi pósztból kiderül, még mindig pelenkázunk.
1 megjegyzés:
Mi is pelenkazunk meg. Engem annyira nem zavar csak az oregek stresszelnek, hogy ez meg mar milyen dolog? Hat gyerekdolog.
Megjegyzés küldése