nem mintha annyi érdekelne (másokat), de ez egy napló, és az életem jü nagy részét fogja ezután kitölteni ez az oskola meg a diákjaival való cseverészés, tanácsadás, vagymi.
szóval Dánfalva az szép falu, nagy is, megvan magának a közössége. akinek van füle, hallja... :D
vonattal járok ki, elég kellemes eddig, de ugye még nincs tél... ha leszállok a vonatról, egy keskeny csapáson haladok az iskoláig a szántóföldek mellett, előttem a Nagyhagymás, Öcsém és az Eggyes Kő. Minden nap elragadóak. És érdekes, néha nem veszem észre őket. nézem a földet... ma elég jó okom volt rá, hogy nézzem a földet a lábam előtt, mert két napja esett-esik, szerencsére nem egyfolytában. hát így. a kollégák meg mesélnek arról, hogy milyen amikor sokat esik, amikor hó van, olvad, megfagy, elolvad...
Azt hiszem tartani fogok egy váltócipőt a "kabinet"ben. amint veszek egyet.
A diákokkal alig találkoztam eddig, csak néznek, és találgatják, ki vagyok. Még néhány nap, és tisztában lesznek vele.
egyelőre két hetet a bemutatkozásra szánok, elmondom, miben segíthetek, mivel kereshetnek, hol...
Szeretni fogom. Érzem, és el is döntöttem.
Majd még írok erről, ha lesz mit.
3 megjegyzés:
Valamikor (régen) tanár szerettem volna lenni (magyar), úgy gondoltam nagyon szeretném csinálni, ma már a világért nem lennék az. Sem magyar, sem vallás (pedig az lehetnék) sem semmilyen tanár. Ezzel nem elvenni akartam a kedvedet, sőt leteszem a kalapomat mindazok előtt, akik ma tanítani próbálnak. Sok sikert és sok érdeklődő diákot kívánok!
"Szeretni fogom. Érzem, és el is döntöttem." szeretnék megtanulni én is így kezdeni hozzá a dolgokhoz:)
akkor kezdhetsz is neki :D Nekem úgy múködik, hogy arra gondolok, ha nem is megy majd minden simán, tanulni fogok belőle.
Megjegyzés küldése