valami lelkit szerettem volna írni, valamit, ami belül is melegített, mi több, megforgatott, ami igazán mélyen érintett...
és nem tudtam mit írni. ez a sorsa a felszínes embernek, a siető embernek, a sorrendet felcserélő embernek, a magát csak magához vagy csak másokhoz hasonlító embernek. Bár mindkettőnek megvan a helye is, meg a haszna is. Jézushoz hasonlítani...
ilyen vagyok most én. A jól induló (értsd reggel bibliaolvasással induló) reggeleknek örülök, a többit meg reménykedve töltöm, hogy délután, vagy este...
de hiányzik az elmélkedés, amikor értem, megértem, átélem...
tegnap nagyrészt ágyban voltam - azért délutánra összegyűjtöttem egy kis erőt, és én is elmentem gyülibe.
bennem ott is ez a sóhaj köszönt vissza: bárcsak több olyan ember lenne napjainkban - egyre több - akiben a Jézus bizonyságtétele erővel társul. ez az erő pedig nem hull az ölünkbe, tudom.
Jóel próféciája, a fiaitok és lányaitok prófétálnak... nálam mindig is különös hangsúlyt kapott, a két szó miatt: és lányaitok.
lehetőség és amit kezdek vele.
célok.
Elhatározások.
tettek.
Lélek
élő víznek folyamai - többesszám, mintha nem lenne elég a folyam
Jövel Uram Jézus!
2 megjegyzés:
Nehéz az üres poharat emelni,
s milyen könnyű,ha töltve van!
Nehéz az ember,ha nincs benne semmi,
s milyen könnyű,ha súlya van!
különös és füleg érdekes több mint egy éves bejegyzést újraolvasni, mert érkezett egy friss komment rá :)
üdv, Bali!
Megjegyzés küldése