2008. augusztus 31., vasárnap

apróság

az elmúlt napokban elhatároztam, nem fogok többet stresszelni Babó hiperizgágasága miatt. Sem a hangoskodása, sem a még mindig cumizása miatt. És nem hagyom, hogy rossz kedvet csináljanak a megjegyzések, a kérdések, hogy szoktam-e fegyelmezni, meg ilyenek. Nem tud csendben lenni az istentisztelet alatt? nem tud. én sem tudtam. más tud? adjanak hálát érte. legyenek büszkék magukra érte, mit bánom én.
nekem elég volt ennyi ideg ebből meg ilyenekből. Ezután csak hálát fogok adni a gyerekemért és mindenért, ami vele kapcsolatos. úgy látom, számomra ez lesz a leginkább járható út.

6 megjegyzés:

márta írta...

:) Remélem, ez a kis Babó tudja, milyen szerencsés...
Amúgy érdekes: mert tényleg vannak családok, ahol az egyéves is csendben tud ülni, és engedelmes - nem tudom, hogy tudják ezt végigvinni. Annak idején az én lányaim is totál lefárasztottak egy-egy istentisztelet alatt - minden erőm végére értem, csakhogy valamennyire csendben tartsam őket közben. Az jó lenne, ha mindenki így gondolkozna, mint te: fogadjuk el a gyerekünket olyannak, amilyen (túl hangos, túl visszahúzódó stb.), nevelgessük szeretettel és türelemmel - és ne tegyünk megjegyzéseket a máséra.

Rena írta...

Szerintem is ez a legjárhatóbb út, elfogadni és úgy meg azért szeretni amilyen, magam is ezen vagyok.
Ami pedig a "nagyon jó gyülis gyerekeket" illeti, azt tapasztaltam a köznyezetemben, hogy ők sem angyalok csak később jön ki belőlük vagy esetleg máshol másképp, de az elevenség minden egészséges gyermekből kijön valamilyen formában.

Névtelen írta...

Mi van, Babó is be szokta kiabálni, hogy "Kell pisilni!", lehetőleg mikor az apja a szószéken imádkozik?

encóka írta...

bárcsak kiabálná...
de esze ágában sincs...
a bilire szerintem meg csak az én kedvemért ül - ha már annyira ragaszkodom hozzá. de az égvilágon semmit se hajlandó bele produkálni.
millió módja van a rendbontásnak, tudod-e...

Budai Evódia írta...

nekem azt szokta ilyenkor valaki mondani: Meglátod, olyan hamar eltelnek ezek az évek, míg kicsik. Élvezd őket, úgy ahogyan vannak és amennyire csak lehet. Igaza van:)

Mea írta...

hát te, jó a hozzáállásod! a lányom két éves múlt... néha kikészít... :) és igazán jólesett olvasni, amit írsz!

látogatók 2009 jan 28-tól


View My Stats