nézem Babó haját, és azon gondolkodom, miért olyan fontos nekünk a szép. Mi tud gyönyörködtetni mindenkit egyszerű hajcsigákban?
vajon ugyanolyan szemmel néznénk és örülnénk neki, ha fodrász remeke lenne? talán nem...
s akkor ugyanígy van a dolog a szép, formás, de plasztikázott mellekkel, orrokkal, ezzel-azzal? ott lenne az öröm alján az üröm?
tudom, van természetes csúnyaság is, nem csak természetes szépség. Ahogy a természetesen szépet is lehet úgy "fokozni", hogy az már a csúnyát súrolja. s van olyan, hogy szépségében félelmetes. mint ahogy a csúnyától is lehet félni.
a szépség mélyebb húrokat pendít meg bennünk?
mindig?
2 megjegyzés:
Azt nem tudom, hogy mennyire mély az amit megpendít az emberekben a szépség (akár természetes, akár mű), de kellemesebb a szemnek, a szem meg a külsőségeket nézi, tehát nem biztos, hogy annyira mély... a mélységnek szerintem nem a külsőségekhez van köze, mert a külsőség csak máz, a mélység belül van...
Bocsi ezért a filozófiai körmondatért, már félálomban írtam, holnap átolvasom és ha túl nagy hülyeségnek tartom korrigálom :)
Nnna, hát erről egy napig lehetne gondolkozni. Például a zene, a természet szépsége bennem nagyon mély húrokat pendít meg, szerintem másban is. Ami az emberek szépségét illeti: volt egy érdekes tapasztalatom. Itt a gyüliben meghívott minket ebédre egy házaspár. Kicsit idegenkedtem, persze csak magamban, mert kifejezetten szép emberek, és például a nő mindenféle (általam nem is ismert) dolgokkal még fokozza is a szépségét. Aztán jobban megismertük őket, és nem a szépségükkel érintettek meg, hanem a kedvességükkel, és a jóságukkal. Szóval, ha emberekről van szó, a szépség vonzhat is, meg elidegeníthet is, de mindenképpen kell legyen valami mélyebb, szívből jövő, hogy meg is tudjon érinteni. Szerintem.
Megjegyzés küldése