tinédzserként nem bírtam megérteni a felnőtteket. hogy milyen unalmasak. mert mondjuk elmegyünk kirándulni egy jó kis csapattal. mit csinálnak a felnőttek? leülnek. meg kaját készítenek. azután elpakolnak és beszélgetnek. ennyi. könyörögni kell nekik, hogy valamilyen játékba beszálljanak.
...
néhány év múlva...
licensz- és versenyvizsga között döcögök hazafelé a vonaton, és bevillan az előbb már leírt, hajdani morfondírozásom. és arra gondolok, bánom is én mit gondolnak a mostani tinik, de néha tényleg nekem sem kell több a boldogsághoz, mint szép környezet, jó kaja és egy jó beszélgetőtárs.
...
azért nem célom hosszan ennyivel foglalkozni.
ha lesz (jó lesz) a biciklim, majd tekerni is fogok. szaladni eszem ágában sincs. majd ha munkába kell menni...
1 megjegyzés:
megigertem magamnak gyerekkoromba soha nem fogom lenezni,"te meg ezt nem erted"-del hamar lerazni a gyerekeket.azota mar kellett figyelmeztessem magam erre az igeretemre.
Megjegyzés küldése