képzelet és valóság között nagyon nehezen körülhatárolható a gyerekeknél.
ezért történik meg, hogy élénk fantáziájuk olyan sztorikat termel, hogy csak bámulunk... és a kicsi nem hazudik, számára nagyon is élő valóság, amit elképzelt.
aztán néha félelmetes dolog szembesülni a valósággal.
szombaton Babó olyan szép sebet kapott a fejére az uncsijától (aki csak 4 éves), hogy nagyon megijedtem, amikor megláttam kicsi vérző fejét. Egy centire a szemétől, egy centire a halántékától...
Hála az Úrnak, hogy nem lett komoly baj, mert éppen úgy lehetett is volna!!!
Mi történt? Botokkal játszottak, csihi puhi, most meghalsz csatakiáltások, és hullottak a nagyra nőtt fűszálak ... majd egy hirtelen gondolat, és Babó lett az ellenség :(
amikor a kis 4éves meglátta, hogy folyik a vér, annyira megijedt, jobban mint Babó. Üvöltött, hogy most meg fog halni Babó, és ő megölte!!! Drága kicsi gyerekek! egy óra elteltével is kerülte Babót, nem mert ránézni...
mit lehet ilyenkor mondani? hálát adni, hogy az Úr vigyázott a kicsi fiamra, és szólni a tesómnak, hogy beszélgessen sokat a 4évessel, hogy oldódjon benne a görcs. Benne se maradjon több mint kell az incidens után. Hogy játék és élet milyen kapcsolatban állnak egymással...
... és pusztuljon minden nem gyerekeknek való rajzfilm...
3 megjegyzés:
Szia, Encó!
Örülök, hogy rád találtam. Most már könnyebben olvashatlak. (Sajnos, a yahoo nehezen működik nálunk.)
Szia Maresz! örülök h megtaláltál. Csak nem kerestél is?
egyelőre mindkét helyre írok. itt szeretem h nincs vacakolás, ott viszont otthonosabb már, be van lakva, van jó kis klub... itt még magányos az oldalacska, nekem legalábbis ez az érzésem. így hát igyekszem mindkét helyre írni, és nem feltétlenül úgy, hogy control c, control v :)
nem voltál a csendesnapokon...
hat eppen ez az, hogy itt valami "maganyossagot" kerestel... :)
Megjegyzés küldése